Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Tamáska Péter: A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében / 33–46. o.

869 71 1/2 188 24 1/6 492 80 90 15 112 76 2/3 399 73 1/3 ben megkezdődhettek az építési munkáik. Az egy évig tartó építkezés költségei elérték a 2180 forintot, ezeket a város Schwarzmann-Mittenzwey-féle alapból és közadakozásból fedezte, kórházi gondnokként pedig Döller Péter városi tanácsost rendelte ki. A kórház számadásai szerint az építési költségek a következőképp oszlottak meg:

17 Ft (far. két kőműves és a napszámosok díja három ács bére tégla ára mész ára homok ára egyéb kifizetések összesen 2180 40 1/2 A bevételek csak 1680 forintot fedeztek, s míg a munkadíjak a felét tették ki az építési költségeknek, a kisajátítási összeg az utóbbi kétszeresére rúgott. A fedezetlen (költségeket kisebb adományokból, perselyes koldulásból és a már említett vásári bódék bérleti díjaiból biztosították. A kórház terheit enyhítendő, a városi tanács 1751-ben állandó éves konvencióként 10 öl fát utalt !kd. Ekkor a kórházi gyógyszerkiadások 32 forintot és 52 krajcárt tettek ki, de a város eme költségeket áthárította a jezsuitákra azzal, hogy 30 forintos adójuk fejében ingyenes gyógyszerrel lássák el a kórház betegeit.

78 A napi beteglétszám kezdetben csak 3—4 fő körül mozgott, mégis az építési költségeket és a fenntartási költségeket figyelembe véve a város szempontjaiból nagy anyagi áldozatot követelt. Ez is alátámasztja a ítórházak létesítésének nehézségeire vonatkozó korábbi megállapításainkat. Rozsnyó város bányászainak például az ipar kibontakoztatásában érdekelt Andrássyak emelték egy díszes ispotályt: a homlokzaton található piéta és a másik két dombormű ma is a 18. századnak a társadalmi elesettségnek egyetemes rendi keretei közé váló beágyazottságát hirdetik. Összegezve az elmondottakat, úgy tűniik, hogy az egységes egészségügyi közigazgatás megteremtését, ha elkésve is, követte a kórházi infrastruktúra megteremtése, különösen a 18. század utolsó harmadától. A térképre tekintve azonban régebbi történeti struktúrák villának fel: 18. századi kórházaink és szegényházaink java része a régi királyi Magyarország és Erdély területén feküdt. Építésükben és fenntartásukban az államraison érvényesülése mellett a bar okik kor szemléletének és a keresztény karitásnak is meghatározó szerepe volt, ugyanakkor egyet kell értenünk Kosáry Domokos megállapításával, hogy „minit sötét háttér kis fények mögött, a társadalom széles rétegeiben még mindig ott élt... a 'babonás-empirikus világikép".

79 A gazdasági alap változásait vonakodva követő konzervatív mentalitás tehát fékezőleg hatott a különösen nagy tőkebefektetést Ikívánó kórházépítésre. Az egész ország területén kölcsönök kihelyezésével is foglalkozó Magyar Kamara számított ekkor — Nagy István gondolatmenetét követve — egyetlen hitelintézetnek.

80 Az országos jellegű egészségügyi kiadásokat, mint a vesztegzárak tetemes költségeit a Kamara az évi 40—45 ezer forintot kitevő sógarasoikból fedezte a folyamszabályozási költségek mellett. 1781 nyarától kezdte meg a katonai nyugdíjak folyósítását,

81 amely közvetve ugyancsak tehermentesítést jelentett a városok szegényellátása szempontjából. Sematikusan ábrázolva a 18. század utolsó harmadának kórházi ellátására szolgáló pénzalapjait, a következő képet kapjuk: 44