Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - MÉRLEG - N. Szabó József: László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolán kívüli művelődésének történetéből (1944–1950). Nyíregyháza, 1993 / 98–99. o.

LÁSZLÓ GÉZA Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolán kívüli művelődésének történetéből (1944—1950) Kiadó: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár. Nyíregyháza, 1993. 192 p. A művelődéstörténet szempontjából meghatározó vállalkozás László Géza könyve. A szerző a magyarországi politikai pluralizmus, majd az azt követő posztpluralista szakasz népművelését elemzi. A vállalkozás azért is fontos, mert egy olyan szakaszt dolgoz fel a könyv írója, amikor a szabad művelődés a politika direkt szolgálatát felvállaló népművelés tagadásaként jött létre, ami a társadalom autonóm kulturális szerveződéseit hozta működésbe. A szabadművelődés olyan közművelődési forma, olyan kulturális megnyilvánulása a demokráciának, amelyben minden irányzat szabadon megjelenhet, amelyben egyetlen áramlat sem válhat dominánssá, ahol biztosított a civil társadalom kulturális önszerveződése. A demokráciában az alulról építkező civil szervezetek létrejöttével egy új típusú közművelődés feltételei teremtődtek meg. A demokratikus kultúrpolitika biztosította a különböző törekvések egymásmellettiségét. A politikai pluralizmus és a hatalmat szolgáló népművelés egymást kizáró fogalompárok. Az iskolán kívüli művelődés szabadsága meg is volt mindaddig, amíg a demokráciát fel nem váltotta a diktatúra, amíg a kultúrát nem állította a politika szolgálatába a hatalom, amíg azt nem tették a legitimáció eszközévé, a politikai harc részévé. A II. világháború után megvalósult iskolán kívüli művelődés feldolgozása napjainkban, a civil társadalom újjászerveződése, az új kulturálódási formák kialakulása miatt is nagy fontossággal bír. A könyv megírásával László Gézának az volt a célja, hogy a háború végétől 1950-ig, a megyei tanács megszervezéséig az állam által szervezett iskolán kívüli népművelést Szabolcs-SzatmárBereg megyében bemutassa. A kismonográfia I. fejezete helyesen a Horthy-korszakkal foglalkozik. Bemutatja azokat a gazdasági-társadalmi és kulturális viszonyokat, amelyeket a demokratikus Magyarország örökölt. Ezekből egyértelműen megállapítható, hogy az országos helyzettől jóval kedvezőtlenebb állapotok voltak. A korszakról ugyanakkor azt is megtudjuk, hogy lényeges előrelépés is történt a népművelés tárgyi feltételeinek javítása és a népkönyvtár fejlesztése területén. A történelmi örökség bemutatása után László Géza a II. fejezetben feltárja Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gazdasági-, társadalmi és politikai viszonyait 1944—1950 között. Részletesen elemzi az 1945-ös és 1947-es választásokat, valamint a többpártrendszer megyei felszámolását. Az értekezés III. fejezete a koalíciós korszak művelődéspolitikáját és az iskolán kívüli népművelést dolgozza fel. A könyv címéből következik, hogy a szerző alaposan feltárja az iskolán kívüli népművelés újrakezdését. Más területekhez hasonlóan itt is nagyok voltak a háborús károk, ezért csak 1945 nyarán indult meg az állami népművelés újjászervezése, 98