Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - MÉRLEG - Bán Péter: Gazdaságtörténeti tanulmányok. Zalai gyűjtemény 34. Zalaegerszeg, 1993 / 90–93. o.

liákban is vállalja az összehasonlítást Parraghy László hagyatékával, melyet Benda Gyula publikált. Félreértés eredménye lehet, hogy az 1783-as majorsági/ úrbéres hozamszámításnál a gabonakéve és -kereszt között nem venni észre különbségtételt. Molnár András tanulmánya Deák Ferenc (rész)birtoklásának történetét tekinti át két generációval később. A szerző szinte Deák kortársának, Horváth Mihálynak módszerét követi, amikor mérvadó forrásait, elsősorban a joghatályos szerződéseket beépíti munkája szövegébe. A gazdaságtörténeti tablókat is a birtokjogi, ill. igazgatási helyzethez kapcsolva tekinthetjük át; 1835 körül Deák Antal idején, 1842/43-ban és 10 év múlva Ferenc időszakában. Az adatok önmagukban is megállják helyüket — ámbár az 50—51. oldalakon közölt táblázatrovatok első pillantásra nem világosak —, de még jobban hasznosíthatnánk a szerző munkáját, ha az ellentmondásokra (vagy azok látszatára) felhívná az olvasó figyelmét. Pl. az 1842/43-as söjtöri adatok eltéréseire a 60. és 61. oldalon, ill. arra, hogy e kettő miért nem egyeztethető össze a 74. lapon olvashatókkal. Az 1852. május 2-i osztálylevél szerint a „kehidai, koppányi és kustányi javakat ... Jozefa és Ferenc testvér közösen tartják meg, s magok között kétfelé hasítják", de az 1851/52-es felmérés (még osztatlanságot tükröző) adatait a tájékozatlanabb olvasó nehezen tudja közös nevezőre hozni az „1853 körüli adóalap-összeírás" közölt számaival. A következő cikkben kiváló szerkezetben olvasható Csite András eszmefuttatása. Ez közelebbről a Festetics-birtokokról szól, de óhatatlanul jut az ember eszébe: ha egy helyütt a haszonbérlet terjedése a modernizáció jele, mit jelentett ez Deákoknál, azután mit a birtokok eladása? Érdemes figyelni a tanulmánykötet rejtett összefüggéseire! Az említett negyedik tanulmány egyébként határozottan „célracionális", tehát olyan, amit maga is keres a szerző a keszthelyi Festetics-birtoktest gazdálkodási szisztémájában. Különböző távú gazdasági ciklusok, valamint újabb gazdaságtörténeti modellek (elsősorban Tóth Tibor modelljének) verifikációját végzi el egyelőre tudatosan szűkített körben, de annál alaposabban. A deduktív indíttatás szerencsére nem települ rá nyomasztóan sem a szerzőre, sem az olvasóra, annál is kevésbé, mert a mernyei mellett következetesen vonultatja fel a gödöllői Grassalkovich-, a garamszentbenedeki főkáptalani és a Festetics-uradalom adatait. (Az utóbbinál regisztrálhatóan nem növekszik, hanem csökken a majorsági szántóterület, s így nem a naturális, hanem a pénzbeni szolgáltatások emelkednek.) A szerző szimpatikus vonása, hogy nem vonatkoztat el a birtokos személyétől, az azonos időben eltérő gazdasági reagálások problémájának hangsúlyos felvetésétől, és nem riad vissza a hipotézisektől sem. Végkövetkeztetése, hogy ti. a keszthelyi uradalom nem „piackonform", hanem presztizsorientált volt, azaz nem modern nagyüzem volt, teljes mértékben meggyőző. A rövid távú konjunkturális faktorok (francia háborúk stb.) mechanizmusa is eltérően hatott az egyes uradalmakra, még a hasonló indíttatású arisztokrata birtokokra is. A szerző háttérapparátusa (grafikonok, diagrammok) imponáló, szűkszavú fogalmazása példa értékű. „Széchenyi István Zala megyei uradalmai", a szentgyörgyvári és pölöskei 1813—17. évi leírása és hozzájuk kapcsolódó gazdálkodási tervezetek — Ferenc gróf elgondolásai — nem kellene, hogy messze essenek a keszthelyi körülményektől. Minthogy azonban Tilkovszky Lóránt a történetírói tradíciókhoz közelebb álló forrásközlést választotta, az előző publikációhoz mérten sem pozitívumok, sem negatívumok nem ötlenek az ember szemébe. Nagyon odafigyelve vehetők észre analógiák, pl. az allodiummal szemben az úrbéres bevételek előnyben részesítése (117. lap), ill. a robotra alapozott munkaerő háttérbe szorulása (128. lap). A részletes bevezetőnek és magának a forrásközlésnek magyarázó jegyzetei azonban nagyon gondosak; sokat segítenek az értelmezésben. 91