Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Gombos János: A Slovenská archivistika 1991–1992-es évfolyamai / 84–87. o.

A „Tanulmányok és cikkek" c. rovatot ebben a számban Ján Dubovsky „Juraj Fándly életének és munkásságának forrásai" c. cikke vezeti be. A cikk Fándly, a felvilágosodás szellemében alkotott pap, születésének 240. évfordulója kapcsán számbaveszi életének főbb munkáit. A következő tanulmány ugyanitt Richárd Marsina „Az oklevélírás fejlődése a középkori Szlovákiában", amelyben a szerző a Xl-től a XIV. századig terjedően vizsgálja az oklevelek szövegét, a használt betűket, betűtípusokat. Az írás történetével foglalkozó tudományág szlovákiai múltjával és jelenével foglalkozik León Sokolovsky a „Paleográfia Szlovákiában?" című írásában. A szlovákok több évszázados együttélése, illetve szomszédsága a magyarsággal többek között abban a megszámlálhatatlan mennyiségű közös kutatási témában is megmutatkozik, amely érdekelheti a paleográfiának mind a magyar, mind a szlovák képviselőit. A X. század végétől egészen 1918-ig számtalan írásos anyag keletkezett, amire mindkét fél „joggal" tarthat számot. Mindez feltétele lehet egy konstruktív vitának, ami a tudományos megismerés motorja. Középkori határbejárások fennmaradt iratainak elemzésével foglalkozik Vladimír Horváth néhány korabeli település helyének meghatározása kapcsán a „Pozsony környéki középkori települések (Parachan—Warachan—Dornyk— Zeuleus) helymeghatározásának kísérlete a 13. és 14. századi határbejárások iratainak felhasználásával" című tanulmányában. A következő tanulmány Jana Harantováé, melynek címe „A lietavai vár 1633. évi fegyverleltára". A dokumentum elemzését, illetve szlovakizált átiratát nyújtja, amint az az alcímből kiderül. A fegyverleltár egy részletesebb vagyonleltár része, amely abban az időszakban keletkezett, amikor Lietava a bicsei és az árvái uradalommal együtt a Thurzók kezén volt. A Slovenská archivistika 1991. évi 2. számát Iván Chalupecky „Történelmünk a francia levéltári források tükrében" című tanulmánya vezeti be. A szerző munkájában négy kérdés köré csoportosította mondanivalóját. Az első kérdéskör a csehszlovák állam keletkezése, első évei, a második Milán Rastislav Stefánik tevékenysége, a harmadik a szlovák szeparatizmus kérdése és végül a negyedik Szlovákia külső megítélése a második világháború során. A szlovák történelem egy jelentős mozzanatát, a nemzeti öntudatra ébredés időszakát idézi fel Ján Dubovsky „A pozsonyi szlovák intézet emlékkönyve 1841/42—'1842/43" című munkájában. A szlovák nemzeti öntudatra ébredés folyamatában jelentős szerepet töltött be a XIX. század első felében a pozsonyi evangélikus líceumban működött Cseh-Szláv Társaság (1828—1837). Ez a Társaság és jogutódja, a Csehszlovák, majd később a Szlovák Nyelv és Irodalom Intézete azon műhelyek közé tartoznak, amelyek a színre lépő szlovák evangélikus értelmiséget felkészítették a helytállásra a nemzeti jogokért folyó harcban. Juraj Zudel „A csehszlovák—magyar államhatároknak a bécsi döntés nyomán bekövetkező változásai" című tanulmányában röviden leírja a magyar és a csehszlovák fél területi elképzeléseit, illetve a megkötött szerződés nyomán beállott területi változást. Egy új levéltári törvényről, a változtatás szükségességéről ír Juraj Spiritza „A szlovákiai levéltárügy jogi szabályozásának változásairól" című tanulmányában. A szlovák levéltári törvény 1975. december 19-i megszületése óta eltelt tizenkilenc esztendő alatt lejátszódott társadalmi, politikai változások szükségessé tették egy új törvény megfogalmazását. Zora Bakosová a feudáliskori urbáriumokra, mint sokoldalúan használható forrásra hívja fel a figyelmet „A galgóci uradalom urbáriumainak forrásértéke" című tanulmányában. A vizsgált urbáriumok túlnyomórészt a Magyar Országos Levéltár őrizetében találhatók. A legrégibb fennmaradt urbárium keletkezésének idején a galgóci uradalom a Thurzók kezén volt. Miután 1637-ben férfi 85