Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Izrael levéltárai / 55–65. o.

ről és működéséről, mint például Eger, Tiszafüred, Kőbánya, Sopron, Miskolc, Torda stb. (H 1 b 11, H 4 b 34). Figyelemreméltó dr. Simonyi 1894-ben az antiszemita áramlatokról írt eszmefuttatása. Az első világháborút követő zűrzavaros helyzetre vonatkozó anyagból kiemeljük az 1918—1919-ben alakított zsidó önvédelmi alakulatok forrásait, akik igyekeztek határt szabni a véres antiszemita kilengéseknek (H 1 b 22,1). Jelentős anyag gyűlt össze az 1919 és 1944 között műkö'dött zsidó szervezetekkel kapcsolatba. Ezek közül megemlíthetjük az 1940-ben Weinberger neológ főrabbi kezdeményezésére újjáalakult kolozsvári zsidó líceumról szóló iratokat (H 3 B !)• Ugyancsak erdélyi vonatkozású Kecskeméti Lipót főrabbi, Adorján és Konrád neológ hitközségi elnökök váradi tevékenységének tanúságai (T 2 C). A magyarországi zsidó törvények bevezetése (1938), illetve későbbi kiterjesztése, valamint a vészkorszak nagyszámú forrásban tükröződik. Ezek között igen sok emlékiratot találunk. így például Lovas Andor a szabolcsi munkaszolgálatos zászlóalj történetét írta meg (H 3 h 2). Jan de Baril emlékirata szintén a munkaszolgálatról szól (H 3 d 9). Egy vaskos iratköteg az OMZsA 1943-as segély tevékenységével foglalkozik. (H 3 b 13). Kamel Emánuel azon munkaszolgálatosok sorsáról számolt be, akik a felszabadulás helyett szovjet hadifogolytáborban kötöttek ki (H 3 a 14). A Kámenec-Podolskba deportált „idegen állampolgár" zsidók tragikus sorsát, akiket 1941-ben kiutasítottak Magyarországról és ezzel kiszolgáltattak a náciknak, Vadász Pál foglalta össze. (H 3 a 104). Komoly iratanyag maradt fenn a Kaszner Rezső vezette csoport kimentéséről 1944-ben Magyarországról, illetve az izraeli bíróságok előtt ezen ügyben lefolyt perekről (1952), (H 3 d 5, H 4 m 4). A deportálásokkal kapcsolatban említést érdemel Iochuel Sámuel feljegyzése a kolozsváriak deportálásáról (H 3 h 16), E témakörhöz több iratcsomó is kapcsolódik (T s 4—83, H 1 b e 13). A szatmári Teitelbaum Joel vezette haszid rabbiudvar és jesiva helyzetét (1942—1946) G. Mantello és dr. Kun János foglalta össze. (M O —1) A levéltárban található több budapesti külföldi diplomáciai képviselet által kiállított védlevél. Tudósítások részletezik az Észak-Erdélyből Romániába menekültek ellátását (1944), (R 4 b 17). Figyelemreméltó az erősödő fasizmussal szemben kialakuló zsidó ellenállás ténye. Többek között értesülünk a Hasomer-Hakai által 1942 és 1944 között Budapesten szervezett ellenállásról (H 3 h 81). Az észak-erdélyi szervezetek is igyekeztek valamilyen ellenállást kifejteni a deportálással szemben (R 4 d l). Ditrói Ervin emlékirata elbeszéli harcát a partizánok között (S 4 1/23). Hasonlóképp értesülünk magyar zsidóknak a Palesztinában szervezett zsidó brigádban (H 3 b 7) való részvételéről. A haifai levéltárban számos úgynevezett DEGOB dokumentum is található. Szintén az intézmény birtokába jutott több személyes fond. Komoly (Kohn) Ottó (1892—1945) anyaga, leánya adományából került ide. Mint a magyarországi cionista szövetség elnöke (1941—1945) fontos események részvevője volt, amelyek jórészben irataiban is tükröződnek. Ugyanitt található Beregi Ármin iratainak egy része is. A második világháború utáni időszakból kiemelkedik a Magyar-Zsidó Világszövetség anyaga. Történészek számára értékes Márton Ernő hagyatéka. Ebben található az általa feldolgozatlanul hagyott tudományos anyag, valamint értesülések a kolozsvári „Űj Kelet"-nél betöltött szerepével kapcsolatban. A zsidó nép története központi levéltárának alapjait 1939-ben vetették meg Jelenlegi alakját egy 1968-ból kelt kormányhatározat körvonalazta, és 1969-ben helyezték Jeruzsálembe. Egyelőre a Givat-Ram egyetemi campusban van a székhelye. Feladata a világon szétszóródott zsidóság történetének dokumentu61