Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Tamáska Péter: A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében / 33–46. o.

tóságai közt, valamint az egészséges és beteg katonák ellátására szükséges egészség-rendőri intézkedések az általános hadikormányszék ellenében" rende­ződtek. 35 A Helytartótanács a Departamentum Sanitatis megalakulása után rendsze­res jelentéseket kért be a megyéktől az egészségügyre és létesítményeire vo­natkozóan. Az ilyen összeírások az adott megye minden szegény- és egészség­ügyi intézményére kiterjedtek. Egy 1784-es felméréskor, amikor Pozsony vár­megye nemesi bírái összeírták a kórházakat (nosocomia), agghajlékokat (xeno­dochia) és szegényházakat (domus pauperum), külön kellett feltüntetniük azo­kat az intézményeket, amelyek megtagadták az előírt vizsgálat megejtését. 36 Az 1785-ös felméréskor a következő kérdéseket tették fel a megyei támogatás vár­ható összegének megállapításához: Kit illet meg a jog szegényéket és koldusokat a xenodochiuniókba felvenni? Mennyi jövedelem remélhető évenként a legátumokból (hagyatékokból) és alamizsnákból ? Milyen összeg van előirányozva évenként egy-egy xenodochiumbeli lakóra, élelmére és ruházkodására? 37 A városok — Bazin, Modor, Szentgyörgy, Pozsony és Nagyszombat — több­nyire a megyén keresztül terjesztették fel egészségügyi jelentéseiket a Hely­tartótanácshoz. 38 Á megyei nemesi Sírák* vizsgálták meg a xenodochiumok és a világi fond okhoz tartozó alapítványok elszámolásait, miután azokat az illeté­kes törvényhatóságoktól megkapták, tehát ezekben az ügyekben nyilvánvaló a már említett kamarai és a helytartótanácsi, ül. a megyei ügyintézés kettőssége. A megyék és a városok közösen is létesítettek ispotályokat. Pozsony vármegye közgyűlése 1772-ben meghagyta Deák János kerületi nemesi bírónak (iudex no­bilium), hogy Váralján megfelelő házat keressen és béreljen ki az idegen (extra­neus) betegek számára. Deák intézkedései alapján a mezőváros ezek részére egy nagy szobát jelölt ki a megyei támogatással épült xenodochiumban. A me­gye szolgabírái köziratokban szólították fel a földesurakat, a nemeseket és az adózókat, hogy a felebaráti szeretet (charítas) nevében fizessék be az alamizs­nát az említett betegek eltartására, a gondoskodás, a házbér és egyéb szüksé­ges kiadások fedezésére. Az alamizsnák beszedésére úgy a nemesek, mint az adózók körében egy-egy „kipróbált hűségű embert" bíztak meg, akik jól lela­katolt perselyben (pixis) gyűjtötték össze azokat, majd a megye az összegyűlt pénzeket Petöcz János ikórházgondnoknak továbbította. 39 Szentgyörgy városa 1796-ban azzal a kérelemmel fordult a megyéhez, hogy xenodochiuma számára ruhákat és lepedőket kapjon, mert a régiek már elkoptak és tönkrementek. A megyegyűlés meghagyta a főszámvevőnek", hogy a házi pénztár (cassa do­mestica) számlájára a ruhákat és a lepedőket megvegye, de csakis a xeno­dochium részére megszabott 120 forintos kereten belül. 40 Akárcsak a Kamara, a megye is néhány alkalommal keményen beleszólt az alapítványi tőkék felhasználásába. 1787-ben az illetékes szolgabíró felszólította Pozsony város tanácsát, hogy a városi „lazaret" tőkéjének hiányáról, mely 661 forintot tett ki, 14 napon belül küldjön részletes jelentést a Helytartótanács­nak. 41 Az 1793-as megyei vizsgálat alkalmával a világi alapítványok kezelésé­vel megbízott Csenterics, Knapp és Ribányi családok ellen igazoló eljárás in­dult. 42 Valószínűleg a visszaélésekkel kapcsolatos a Helytartótanács 1792. évi átirata is, amelynek értelmében a xenodochiumok tőkéit bekebelezhette, és uta­sítást adott ezek kamatainak behajtására. Sidó József egyidejűleg a megyegyű­lés elé terjesztette a somorjai xenodochium pénzügyeinek kimutatását, s ismer­tette a várossal a Helytartótanács intézkedését. 43 Somorja mezőváros évi 2600 forintot kapott kamatok címén, és ezt az összeget részint alamizsnákra, részint pedig betegek ellátására kellett volna fordítania. A vizsgálat szerint a Széche­39

Next

/
Thumbnails
Contents