Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Nagy Ferenc: Diplomata magatartás és diplomatasors anno 1944 / 19–22. o.

NAGY FERENC Diplomata magatartás és diplomatasors anno 1944 Eléggé közismert, hogy 1944. március 19-e után, a német megszállást követően Magyarország több diplomáciai képviseletének vezetője leköszönt, vagyis nem vállalta a függetlenségében csorbát szenvedett ország képviseletét. Lemondásukat követően a diplomaták igyekeztek szervezkedni, együttműködni, a kapcsolatot felvenni a már korábban leköszönt misszióvezetőkkel, munkatársakkal. „Hogy ennyi ember között megszervezzük az állandó kapcsolatot, létrehoztuk a disszidens követek bizottságát (Követi Bizottság — N. F.), s felkértük rangidős társunkat, a félhivatalosan Svájcban tartózkodó Barcza György volt londoni követet, hogy vállalja el az elnökségét."

1 A választás — a doyenszerepen túl — nem véletlenül esett Barcza Györgyre, hiszen „1943 tavaszán a magyar ellenzék megbízásából, Horthy és Kállay tudtával Svájcban összeköttetést teremtett az angol kormánnyal, hogy a háborúból való kiválás lehetőségeit, feltételeit és várható fogadtatását kipuhatolja".

2 A Követi Bizottság tevékenységének lényegét jól foglalja össze az a levél, amelyet Barcza György írt C. Norton berni brit és L. Harrison berni amerikai követnek: „A bizottság nem foglalkozik semmilyen belpolitikai problémával, és nem képvisel egyetlen meghatározott politikai pártot sem, legfőbb és végső célkitűzés azonban az, hogy segítsen alkotmányos alapon és a demokratikus elveknek megfelelően helyreállítani Magyarország függetlenségét és szuverenitását. A bizottság tisztán diplomáciai szervezetnek tekinti magát, amelynek nem feladata a belpolitikai kérdésekben való állásfoglalás."

3 Az előbbiekben vázolt állásfoglalástól némiképp eltért báró Abele Egon milánói főkonzul 1944. évi diplomáciai pályája. Az ország függetlenségének elvesztésekor ő nem mondott le, azonban az 1944. október 15-i Szálasi-féle hatalomátvétel után megvált diplomáciai küldetésétől. Az 1923-ban megnyitott Milánói Konzulátus 1927-től működött Főkonzulátusként.

4 Bár a római magyar külképviselet feladatait 1944-től a Velencei Konzulátus vette át, ebben az időszakban a Milánói Főkonzulátus szerepe is értelemszerűen felértékelődött, hiszen ez a régió a háborús eseményektől ekkor még lényegében mentes volt. Lilienbergi báró Abele Egon 1887-ben született, a konzuli akadémiát 1910ben fejezte be. Számos külképviseleten teljesített szolgálatot alkonzuli, konzuli minőségben, így például Szmirnában, Skutariban, Zürichben, Bernben, Belgrádban, Bukarestben, Triesztben, Hamburgban, Isztambulban. 1935-től állt a Milánói Főkonzulátus élén előbb konzulként, majd 1937-től főkonzuli minőségben.

5 Az 1944. március 19-i magyarországi eseményeket követően Abele Egon nem mond le. Április 6-án a következő utasítást adja a főkonzulátus munkatár19