Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Tamáska Péter: A magyarországi kórházak és szegényházak gazdálkodása a 18. század második felében / 33–46. o.

metését, előírásokat adtaik (ki a kutakról, szigorúan ellenőrizték az orvosi, sebészi és szülészi gyakorlatot, kiterjesztették a rendőri felügyeletet a kuruzslókra, s tömegesen bocsátották ki a magánéletbe is beavatkozó aprólékos rendelkezéseket.

4 Az alattvalók életét a születésüktől a halálukig átfogó rendszer kiépítésében az egészségügy természeténél fogva fontos szerepet kapott, s az állambölcselet szintjén jól beleillett a sonnenfelsi értelemben vett rendőri és kamarai modell egészébe. A középkorias autonómiával rendelkező bécsi egyetem s ezen belül az orvosi kar korszerűsítésével megszűnt az univerzitás privilegizált testülete, és olyan államilag irányított és szabályozott intézménnyé vált, amely a protomedicus kezében alkalmas eszköznek látszott a felvilágosodás szociális célkitűzéseinek megvalósításához. Az új szellem meghonosításában nagy részük volt az egyetemről kikerült orvosoknak, bár a körzeti fizikus pozícióját nem egyszer még mindig konzervatív érzelmű hivatalnokokkal töltötték be. A megújulás élén szerencsére egy olyan ember állt, aki egészségügyi miniszter volt miniszteri tárca, hivatal és közvetlen beosztottak nélkül. Van Swieten mintegy egyszemélyes és rendkívül hatékony kancelláriát varázsolt elő a semmiből, és 27 éven át aktáik százait írva változások egész tömegét tudta rákényszeríteni a tehetetlenségi erőtől áthatott társadalomra.

5 Az inerciális erő különösen a magyar rendi társadalomra volt jellemző. Szekfű ezzel kapcsolatban megkockáztatja azt az állítást, hogy „Mária Terézia korszakáig a magyar gazdasági és társadalmi struktúra alig különbözött az osztrák, bajor, általában délkeleti német és cseh struktúrától, s benne is megvoltak az újabb európai fejlődésnek, a differenciálódásnak, az iparűző polgárság, a városi lakosság, a kapitalista felemelkedés, nem nemes származású szabad kis- és középbirtokosság kifejlődésének lehetőségei."

6 Értékelését, bár nem mentes bizonyos hangulati elemektől, jó néhány mostanában napvilágot látott gazdaságtörténeti tanulmány is alátámasztja a régebbi királyi Magyarország területét illetően.

7 A felülről jövő reformok azonban Janus-arcúak voltak, és kompromisszumos megoldásokhoz vezettek a konzervativizmust a rendi nemzet fennmaradásával összekapcsoló társadalomban, nem is beszélve arról, hogy az ország közállapotait és európaias, protestáns indíttatású műveltségét az új kormányzati elvek figyelmen kívül hagyták. Számos, a 16—17. században még virágzó felvidéki városunk lassú hanyatlása okkor kezdődött, s erre a korra datálható az erdélyi társadalom elszigetelődésének kezdete. Á távolsági kereskedelemből eltűnt a magyar tőzsér-osztály, s helyét levantei kereskedő családok vették át. Hasonló folyamat játszódott le az egészségügy terén, amikor is a 17. század gyakorlatától elütően már nem a magyarországi származású orvosok, hanem az osztrák és a morva-cseh tartományokból betelepülő hivatalnokorvosok kerültek előtérbe. Az ország konszolidálásának legfontosabb lépéseként az országgyűlés helyreállította az általános polgári igazgatást, és a végrehajtó-hatalom gyakorlására megalakította a Magyar Királyi Helytartótanácsot. Az új kormányzati szerv keretében jött létre az egészségügyi bizottság ún. comissio mixtaként (vegyes bizottság), hiszen számos olyan kérdéssé

1

! kellett foglalkoznia, amely a Helytartótanács és a Kamara hatáskörét egyaránt érintette.

8 A Helytartótanács ügyintézésének 1783-ban történt átszervezése során a közegészségügyi feladatok elvégzésére is külön ügyosztályt állítottak fel. A Departamentum Sanitatis a korábbi egészségügyi bizottság munkáját vette át, 1786 őszén pedig II. József elrendelte az országos protomedicusi hivatal felállítását. Ezek az osztrák mintát követő szervezeti változások vetették meg az alapjait az 1848-ig terjedő időszak egészségügyi közigazgatásának, párhuzamosan az orvosképzés korszerű bázisának megteremtésével.

9 34