Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - MÉRLEG - Gazdag István: Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1–2. Bp., 1992–1993 / 79–83. o.

Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1—2. Szerkesztők: dr. Horváth Ibolya, dr. Solt Pál, a szerkesztő bizottság elnöke, dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János és dr. Zinner Tibor. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992—1993. I. 754 p., II. 896 p. Az utóbbi évek egyik figyelemreméltó dokumentum kötetét veszi kézbe az olvasó. A cím azt sugallja, hogy a jogtörténet forrásai kerültek publikálásra, rövidesen kiderül azonban, hogy ezek a jegyzőkönyvek, feljegyzések a történelem, a politikai élet fontos dokumentumai is. A szerkesztők az öt kötetre tervezett sorozat bevezető kötetének 754 oldalán adják közre múltunk megmásíthatatlan és eltörölhetetlen tényeit. Solt Pál bevezetőjében biztos kézzel emelte ki István király fiához intézett „Intelmei"' című tanácsából a kötet alapgondolatát „... az ítéletet érdemlő ..." ügyeket az uralkodónak a bírákhoz kell utasítani, akik „törvény szerint döntenek". Az államalapító tételét a XVIII—

XIX. századi jogalkotás tovább fejlesztette „... a bíróságnak törvénnyel megállapított vagy megállapítandó szervezete királyi hatalommal nem fog megváltoztattatni...", valamint „... a bíróságok törvényes ítéletei megmásíttatni, vagy akár a királynak vagy valamilyen politikai kormányszéknek felülvizsgálata alá vonatni nem fognak." A független bíróság megvalósításához a politika semlegessége mellett az is szükséges, hogy a bírói kar támadhatatlan legyen. Mailáth György országbíró szerint a bíró szigorú tárgyilagossága eredményezheti a bíróság tekintélyét. Kötetünk dokumentumai bizonyítják, hogy a bíróságok munkája, az ítéletek sokszor kerültek szembe a joggal, az igazság alul maradt a hamissággal szemben. Solt Pál az általa feltett kérdésre „Vajon egyedül a bíró személyes gyengesége okán, vagy a történelem torzította el és vált ő is eszközévé?" nem ad választ. Erre a kérdésre az olvasónak, az elítéltnek, a meghurcoltnak, a hozzátartozónak kell megtalálni a feleletet. A szerkesztők célja, hogy az olvasó számára egyértelműen derüljön ki „... a kihirdetett határozatokat miként követelte, kényszerítette ki a »magas politika,« s az ítélkezést hogyan befolyásolta a rettegett politikai rendőrség, amely »forradalmi kérlelhetetlenségét-" hirdetve hágta át az alkotmány szabta kereteket." A kötet szerkesztése számomra bizonytalannak tűnik a korszakhatárok vonatkozásában. Igaz, a bevezető kimondja „... legfontosabbnak az elmúlt félévszázad "-igazságszolgáltatással-" összefüggő iratainak bemutatását tartjuk." Az első hat dokumentum 1882—1944 közti időből való, és elsősorban jogtörténeti szempontból érdekes. Ezt követően 1945 decemberétől 1970 augusztusáig 114 dokumentum közlésére kerül sor. A dokumentumok időrendben követik egymást, így általában a tematikailag összetartozó források egy csoportban helyezkednek el. A bevezetés nem ad tájékoztatást a válogatás szempontjairól, holott ez kívánatos lenne. A dokumentumokat követő jegyzetek igen alaposak, eliga79