Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A La Gazette des Archives 1991-es évfolyama / 74–78. o.

hogy saját anyaguk adataiból külön adatbázisokat hozzanak létre. Az elszigetelt adatbázisok azonban nem sokat érnek, viszont hasznuk meghatványozódik, ha összekötik azokat. Ezt célozza a Sirius program, amely hét ilyen történeti adatbankot integrál egy rendszerbe. A címeket olvasva a recenzens meglepően vegyes adatbázisokat talál, XIV. századi kancelláriai regisztratúra adataitól kezdődően XIX. századi kiadókról, nyomdászokról és könyvkereskedőkről szóló információkig bezárólag. Mégis el kell hinnie a szerzőknek, hogy megfelelő láncolással egy személy karrierjének állomásai kiválóan rekonstruálhatók lesznek az új rendszerrel, amit természetesen a kutatók rendelkezésére is bocsátanak online módon, sőt tervezik a segédlet — mert ez az integrált adatbázis egy segédlet — optikai lemezen és/vagy mikrofilmlapon történő forgalmazását is. Persze a számítógép nemcsak a kutatói segédletkészítést könnyíti meg, hanem általa nyomon lehet követni a szervek beszállításait, gyorsan ellenőrizni az átadási jegyzékeket, naprakészen lehet tartani a kutatási korlátozásokat, hogy csak néhányat említsünk a sokrétű alkalmazások közül. Ezek a segédletek később alapjai lehetnek egy kutatói segédletnek. A francia levéltárak — ez a nyugati országokban nem szokatlan — különleges fontosságot tulajdonítanak a „public relation"-nek, azaz a közvéleménynyel kialakított kapcsolatoknak. Kiállítások, népszerűsítő kiadványok, iskolai látogatások révén ismertetik a levéltár kincseit, a munkájuk jelentőségét. Különösen fontos azonban számukra, hogy a levéltárral legszorosabb kapcsolatban álló csoport, a kutatók igényét és véleményét megismerjék. Egy korábbi recenzióban már olvashattunk a Nemzeti Levéltárban létesített integrált és számítógépesített kutatószolgálatról, a CARAN-ról.

5 1990-ben, az akkor már két éve működő CARAN munkatársai kérdőív segítségével felmérést készítettek a kutatószolgálatról és a kutatók igényeiről. Pierre Portét ennek eredményeit ismerteti cikkében.

6 Legelőször azt vizsgálták, hogy milyen témán dolgoznak a kutatók. A válaszok alapján — talán a nem megfelelő kérdésfeltevés, vagy a nem tökéletes csoportosítás miatt? — végül csak 3 csoportot különítettek el: a kutatók 37 százaléka genealógiai kutatást végez, 19 százalékuk művészettörténeti témát vizsgál, a többit (44%) pedig az egyéb kategóriába lehet sorolni, mivel a témák annyira változatosak. Fontos szempont, hogy ki mennyire tudatosan, 01. milyen módszerrel kutat. A tudatos kutatók önállóbbak és szakszerű keresésük eredményeként már konkrét irategyüttest kérnek ki. A felmérők szerint a kutatók mindössze 18%-a tekinthető tudatosnak, tehát a nagy többséget a másik csoport jelenti. A nem profik viszont bizonytalanabbak és sokkal több segítséget-információt várnak a levéltártól. Nekik készülnek a tematikus kalauzok, melyekből az első, a családkutatásról szóló, 1981-ben jelent meg. Az óriási siker láttán határozták el, hogy más témakörben is kiadnak hasonló kalauzt — hamarosan megjelenik a helytörténeti kutatásokról szóló füzet is. A CARAN számítógépein természetesen hozzáférhetők a Nemzeti Levéltár kutatói adatbázisai is. A szerző kiemelt fontosságot tulajdonít a fond- és állagnyilvántartásnak, mert igaz ugyan, hogy a kutatott témára általában közvetlen utalást nem tartalmaz, mégis kitűnő eligazítást ad, ezt bizonyítja, hogy a keresések 70—80%-a pozitív választ eredményez. Egy fontos, a jövőben megvalósuló tervük is a fond- és állagnyilvántartásra épül, ezt kötnék össze egy videotext rendszerrel, amely a segédletek képét tartalmazza. Tehát a keresett irategyüttes azonosítása után a kutató tanulmányozhatja a hallatlanul gazdag írott segédletek megfelelő oldalait is a számítógép monitorján. A Gazette '91-es évfolyamának utolsó száma szintén azonos tematikához tartozó cikkeket tartalmaz, ezúttal az anyagóvás és a restaurálás témájában. 76