Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - KILÁTÓ - Schultze, Winfried: A külföldi hallgatók peregrinációja kutatásának forrásai a berlini Humboldt Egyetem Levéltárában / 57–64. o.

gatta. Nyilvánvaló, hogy ő nem is kért végbizonyítványt. Ezért őt az időrendben, külön vezetett, végbizonyítvánnyal rendelkezők között nem lehet megtalálni. Az ő, egyetemen végzett tudományos tevékenységének kutatási lehetőségei ezzel kimerültek. Ha a bejegyzés rovatban az 1870. január 20-a mellett a „megfelelően távozott" beírás lenne, akkor bizonyítványát az e napon kiállított végbizonyítványok fogalmazványai között is elhelyezték volna, ami részletesen tartalmazná, hogy a hallgató a hat berlini szemesztere alatt hány, és mely előadásokat, szemináriumokat, melyik professzornál látogatott. A következőkben a megkezdett kutatás befejezéséül már csak az egyetem anyakönyveibe pillanthatunk be. Az 57. rektori év 719-es száma alatt találhatjuk a nevezett saját kezű beiratkozását. Az eddigi információk kiegészítéséül megtudhatjuk, hogy nevezett Badokban született, s apja földbirtokos volt. Ezzel a megnevezett személyre s tanulmányaira vonatkozóan az összes információt, ami ebben a levéltárban található, „elértük", s a kutatás befejeződött. Ha a kutatás nem egy konkrét személyre, hanem egy meghatározott régió több hallgatójára, vagy egy hallgatói csoportra irányul, akkor az első áttekintést a „Személyzet és a hallgatók hivatalos jegyzéké"-hez csatolt statisztika kínálja. Ez, az 1830/31. év II. félévétől karok szerinti csoportosításban mutatja a bel- és külföldi hallgatók számát. Ez a segédlet 1868-tól — feltételezhetően az európai politikai változásokkal összefüggésben — egy új, szisztematikusan felépített statisztikai rendszer, amely a következő tagolásban készült: I. összegző áttekintés. II. Hazai hallgatók. A Poroszország területéről beiratkozottak tartományonként. III. A nem-porosz beiratkozottak. 1. Német államokból. 2. Egyéb európai államokból. 3. Európán kívüli államokból. Érdekes, hogy az ausztriai „tartományokból", az egykori német birodalmi területekről — a Csehországból, Morvaországból, vagy az Osztrák Főhercegségből — érkezőket, a német államokhoz tartozó hallgatókként a III/l. rovatba írták, míg a galíciaiak, magyarországiak, erdélyiek, dalmáciaiak az „Egyéb európai államok" c. rovatban találhatók meg. Ezt, az európai politikai változások miatt kezdeményezett és bevezetett struktúrát összességében egészen 1921-ig őrizték meg. Ha a Berlini Egyetem egyes karain tanuló magyar hallgatók számát akarjuk megállapítani (1. sz. melléklet), akkor éppen ennek a szemeszterenkénti statisztikának az összesítő adataira van szükségünk. Segítségével megállapíthatjuk, hány magyar — nem csak újonnan beiratkozott — hallgató tanult a megnevezett félévben az egyetemen. Az adatok elemzésénél vagy azok grafikai ábrázolásánál tekintettel kell lennünk arra az ingadozásra, amely a tavaszi, illetve őszi szemeszterekre beiratkozottak számában mutatkozott. Természetesen e segédlettel minden más ország hallgatóinak „pályafutása" nyomonkövethető, ugyanakkor azonban az általános áttekintés mellett lehetőséget kínál egy meghatározott félév vizsgálatára is. A levéltár fentebb bemutatott adatbázisa ugyanis további konkrét szociológiai (2. sz. melléklet) kutatásokat tesz lehetővé, hisz a származás — és itt különösen erről van szó — vagy a korábban látogatott egyetem adatai is rendelkezésre állnak. Ennek következtében megállapítható, hogy általánosságban egy adott régióból hány hallgató használta ki az egyetemek közötti váltás lehetőségeit, egy meghatározott szakra iratkoztak-e be, vagy kimutathatók-e ettől független, más szempontok — kultúrkör, nyelvtudás stb. — is, amelyek közrejátszottak a döntésnél. 60