Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Gergely Jenő: A magyar katolikus püspöki kar konferenciái 1945–1948 között: bevezető tanulmány egy meg nem jelent dokumentumkötethez... / 38–44. o.

könyvekének. Az alábbiakban a konferencia mibenlétével, szerkezetével, előkészítésével, lefolyásával, a jegyzőkönyvek szerkezetének ismertetésével kívánunk foglalkozni. A konferenciák igen sokrétű, gazdag tárgysorozatait, a napirendi pontok elemzését meg sem kísérelhetjük, de nem is tartjuk helyénvalónak, hiszen a források önmagukért szólnak. Ahol pedig szükségesnek láttuk a nem magyarázó, hanem informatív jegyzetelést, ott ezt mindegyik dokumentum után megtalálja az olvasó. A püspöki konferencia a II. Vatikáni zsinatig nem képezett egyházi jogi személyt, tehát sokkal inkább tekinthető egyféle tanácskozó, konzultatív fórumnak, semmint az egész egyházra kötelező döntéseket hozó testületnek. Állásfoglalásai tehát nem korlátozták az ordinariusok önállóságát, hanem azok egyféle irányelveknek, az eljárás (ok) összehangolásának tekintendők. A püspöki konferencia tehát nem helyettesíti a „nemzeti zsinatot", viszont szükséges, hogy az egyes megyés főpásztor ok •— főként külső tényezők felé — összehangolják lépéseiket. Ugyanakkor számos kérdésben — a kialakult jogszokás értelmében — ennek a fórumnak kellett állást foglalnia vagy döntenie. (Főként belső egyházi, iskolai, egyesületi stb. ügyekben.) A püspöki konferenciák a kialakult hagyomány értelmében — főként a polgári korszakban — az azokon mindenkor elnöklő esztergomi érsek, Magyarország hercegprímásának hívására a budai prímási palotában, évente rendesen kétszer — tavasszal és ősszel — általában egy-egy napig üléseztek. Kivételesen másutt, és rendkívüli esetben is összehívták a konferenciát, és az sok napirend esetén több napig is eltarthatott. A konferenciából esetenként, de csak különösen fontos kérdésekben közös pásztorlevelet is kibocsájtottak. A püspöki konferencia teljes jogú résztvevői az általunk tárgyalt időszakban is a megyés f őpásztorok voltak, ideértve az apostoli kormányzókat is. A konferencián hivatalból részt vettek a szelt egyházmegyék itteni vikáriusai, vakancia esetén a káptalani helynökök. Nekik azonban csak tanácskozási joguk volt. (Tehát nem voltak tagjai a konferenciának a címzetes püspökök, segédpüspökök, a tábori ordinarius pedig külföldön tartózkodott.) A püspöki konferenciát rendesen az azon prímási jogon elnöklő mindenkori esztergomi érsek, a hercegprímás hívta össze. Korszakunkban magát a tanácskozást is a prímási iroda (elsősorban az irodaigazgató) készítette elő, szervezte meg. A tagoknak megküldött meghívóban feltüntették a soron lévő konferencia pontos dátumát, helyét. Egyben felhívták a címzettet, hogy a napirendre (tárgysorozatra) vonatkozó esetleges indítványait tegye meg. így pl. az 1946. március 14-ére az Actio Catholica tanácstermébe összehívott konferencia meghívójának dátuma 1946. február 10. Március 4-ig kérték a napirendi javaslatokat, a később érkezőket nem tudták figyelembe venni.

6 A javaslatoknak természetesen a prímási irodaigazgatóhoz kellett eljutniuk. Ö azután az elnökkel egyeztetve összeállította a végleges napirendet, amit — amennyiben az idő lehetővé tette —, előzetesen megküldték a tagoknak, akik már ennek birtokában érkeztek a konferenciára.

7 Az így előkészített tanácskozáson a hercegprímás elnökölt — távollétében a rang szerint következő ordinarius —, és ugyancsak a szokásjog alapján, de Mindszenty első elnöklésével tartott konferencia határozata értelmében is

8 — a prímási irodaigazgató vezette a jegyzőkönyvet. A tanácskozás kezdetén az elnök felkért két tagot a jegyzőkönyv hitelesítésére, amelynek végleges szövegét az elnök, a hitelesítő két ordinarius és a jegyzőkönyvezető saját kezűleg aláírt. A konferencia menete a következő volt. A hercegprímási iroda által összegyűjtött napirendet — rövid információval — előzetesen megküldték a tagoknak, így napirendről vitát nem kellett nyitni. Az összeülő tanácskozást az elnök közös imával nyitja meg. Köszönti a megjelenteket, külön is az első ízben 40