Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 3. szám - Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika: Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása / 10–31. o.

akarsz, az sikerülni is fog — s adja az Ég, hogy maga az intézet megfeleljen várakozásodnak". Amit Klebelsberg akart, valóban hamar sikerült. Egy hónap múlva már újra gratulálhatott neki Károlyi: „Őszinte csodálattal párosult gratulációmat vagyok bátor nyilvánítani a fényes eredményhez, mellyel a Századok, a Fontes-alap és a Bécsi Intézet jó ideig való biztosítása céljából már 1—1 millió koronát sikerült révbe hoznod, Kegyelmes Uram!"

38 A miniszteri pozíció elnyerése után Klebelsberg ugyan nem gyűjthetett többé pénzt magánosoktól, „de — büszkélkedett jogosan — sok millióval emeltem a kultuszminisztérium tudományos javadalmazását" (s ebből azért csurrant csöppent az intézet és a Fontes számára is). Domanovszky ennek ellenére még 1923 februárjában is kételkedett az intézet fejlődésében, fejleszthetőségében: „Az intézet kiépítése a Társulatra nagy terheket ró. Komoly aggodalommal nézek a jövő elé, hogy mi lesz, ha megkapjuk az új szobákat..., mi lesz, ha itt a mai öt kutató helyett esetleg 6—8 is elhelyezhető?" Ügy gondolta, a legjobb az lenne, ha „az intézet kiküldött tagjai... megmaradnának a mai keretek közt, ha ugyan a Társulat azt bírni fogja". „Nem értem Sándor aggodalmait intézetünk jövőjét illetőleg — felelt erre Klebelsberg. — A helyzet addig, ameddig miniszter vagyok, egészen egyszerű. Ha több kutatót küldök Bécsbe, nagyobb állami szubvenciót adok az intézménynek. Ha távozom a miniszteri székből, akkor majd abban az időpontban redukáljuk a kutatók számát, és a jövőben is mindig fogok találni annyi, a történelem iránt érdeklődő mecénást, hogy egy szűkebb keretű intézetet fenn tudjunk tartani." A kétkedők megnyugtatására és az állandó költségvetési támogatás biztosítása érdekében azonban — mint erről már szóltam — 1924 februárjában a Gyűjtemény egy etemhez csatolta az intézetet.

39 így az intézet először 1923/24-ben szerepelt az állami költségvetésben, a következő évtől a Gyűjtemény egy etem címén belül már önálló tételként. Ekkor — tehát 1924/25-ben — 7920 aranykoronát, 1925/26-ban 175 200 papírkoronát, 1926/27-ben 19 051 pengőt, 1927/28-ban — már új költségvetési cím, a tudományos célok támogatása alatt, a „külföldi tudományos intézetek szükségleteire és külföldi ösztöndíjakra" rovatban — 24 868, 1928/29-ben és 1929/30-ban 28 000, 1930/31-ben és 193:l/32-ben 26 000 pengőt juttattak az intézetnek. Ezután — mintha Klebelsberg jóslata az intézet minisztersége utáni állapotáról bebizonyosodna (bár a gazdasági világválság ebben legalább ugyanolyan mértékben -vétkes volt) — radikálisan csökkent, majd e csökkentett szinten maradt az intézet költségvetési támogatása: 1932/33-ban 10 000, 1933/34-ben 9000, 1934/35-től 1938/39-ig — amikortól nincsenek pontos adataink, mert már nem különítették el a különböző külföldi tudományos intézetekre szánt összegeket — 8550 pengő.

40 Valószínű azonban, hogy az intézet egyéb költségvetési tételekből is folyamatosan részesedett, hiszen a fennmaradt akták tanúsága szerint a jóváhagyott költségvetés mindig magasabb volt az országgyűlés által elfogadottnál (úgy tűnik, e téren sem történt azóta sok változás). így pl. 1930/31-re 32 700, 1935/36-ra 11 900 pengő támogatást hagyott jóvá a kultuszminiszter a költségvetési törvényben megállapított 26 000-rel, illetve 8550-nel szemben.

41 A pénz- és a levéltári források felhasználói: a kutatók — az intézet tagjai Klebelsberg nemcsak az intézet működtetéséhez-fejlesztéséhez szükséges öszszegeket biztosította, de ügyelt arra is, hogy a nehezen megszerzett pénzt megfelelő célokra fordítsák. Rendkívüli munkabírását és tetterejét bizonyítja, hogy 22