Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - MÉRLEG - Nyulásziné Straub Éva: A Turul 1993. évi évfolyama / 89–93. o.

A Turul 3. füzetét a hazai és nemzetközi, a rövid hírek, a kérdezz-felelek rovat, végezetül a német és francia nyelvű összefoglalás zárja. Az 1993/4. füzet első tanulmányában Bertényi Iván bemutatja a történeti segédtudományok fejlődését Magyarországon 1951—1991 között, azaz a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság feloszlatása és a Turul című folyóirat újraindulása közötti időszakban. A Társaság és folyóirata megszűnése után az általa támogatott segédtudományok művelése is politikai okokból üldözötté vált, egyedül a levéltárosi munkához köthető, s egyszersmind nélkülözhetetlen családtörténeti, diplomatikai és pecséttani kutatási terület kontinuitása figyelhető meg. A segédtudományok oktatása is bizonyos korlátok között, mint a levéltárosképzés elengedhetetlen része „csempésződött" vissza az egyetemi tananyagba. E szívós munka, s egyáltalán a segédtudományok különböző címszó alatti oktatása Kumorovitz L. Bernát professzor nevéhez fűződik, ö volt a Mestere mindazoknak, akik a későbbiek során a segédtudományok lassú felélesztésében szerepet játszottak. Bertényi Iván cikke a rövid történeti áttekintés után a diplomatika, a kronológia és a genealógia 1951—11991 között megjelent legfontosabb termését veszi számba, mint azt a szerző maga is többször hangsúlyozza, a teljesség lehetősége és ebből eredően igénye nélkül. A segédtudományok többi területe a tanulmány második részében kerül ismertetésre. Zsoldos Attila tanulmánya a nemzetség fogalmát elemzi a középkorban a várjobbágyság körében. Ez a réteg, mely szabad emberekből állt, egy fokkal lejjebb volt a társadalmi ranglétrán az ősi nemes családoknál. Esetükben a proximus, propinquus, cognati et consanguinei megkülönböztetést jelentett a nemessel szemben. A szerző, mint tanulmánya alcíme jelzi — megjegyzések a várjobbágy-nemzetségek számának kérdéséhez — Karácsonyi János. A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig című munkájában ismertetett várjobbágynemzetség felsorolását korrigálja. Rámutat arra, hogy egyes nemzetségek, mint pl. a Nána-Beszter nemzetség várjobbágysághoz tartozása erősen vitatható, ugyanakkor kiegészíti a sort pl. a soproni Kér, a nógrádi Woyn, a nyitrai Bús (Buus) nemzetséggel. További adatokkal alátámasztottan helyesbíti Karácsonyi felsorolását, röviden ismertetve e középkorban fontos szerepet játszó társadalmi réteg jogi és társadalmi helyét. A tanulmányt a baj kai várjobbágy-nemzetség genealógiai táblázata gazdagítja. Szluha Márton tanulmánya családja 400 évvel ezelőtt élt címerszerző őseit mutatja be, majd röviden ismerteti a család birtokszerzéseit, így az 1642-ben megkapott Nyitra megyei Verbó történetét, melyről a család előnevét vette. Később a Pragmatica Sanktio elfogadtatásában szerzett érdemekért Ferenc révén a család bárói rangot és a második előnevet adó Iklad birtokát kapta. Testvére György grófi rangot nyert, ez az ág azonban 1890-ben kihalt. A szerző felsorolja a család közélet területén ismerté vált tagjait, sorait azzal zárva, hogy jelenleg kizárólag a dunántúli nemesi ág leszármazottaiban él tovább a család, nemcsak Magyarországon, hanem 1956 óta a világban szétszórtan. Nyulásziné Straub Éva Címereslevél-gyarapodás a Magyar Országos Levéltárban című sorozata az 1615—1663 közötti időszakból mutat be ifj. Bogdán István heraldikai rajzaival 10 darab, 1980 után vásárolt címereslevelet. Itt jegyezzük meg, hogy a sorozatban szereplő címereslevelekből válogatva 2 facsimile került közlésre egy-egy betétlapon (Baksai Péter 1609-es és Pacher Kristóf József 1702-es címere). A füzetben gazdag könyvismertetés kapott helyet: 8, a folyóirat olvasóinak érdeklődésére számot tartó kiadvány rövid elemzése olvasható. Kiemeljük a megkésve, de talán aktualitását nem vesztve megjelent két keszthelyi tudományos ülés előadásait tartalmazó kötetet. Az első kötet a települések, törvényhatóságok címereinek témakörében 1988-ban tartott előadások anyagát ismer92