Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Házi Jenő emlékkönyv. Sopron, 1993 / 73–79. o.

füvei" közül, tövisestűi szakította le azt a néhány rózsát, melynek illata elbódította. Mindenképpen szerencsésebb lett volna, ha mondanivalóját rendszerezetten — akár pontokba szedve — adja elő. Gecsényi Lajos mintaszerű igényességgel dolgozta fel a Falussy család karriertörténetét. (Egy kisnemes család a XVII. században. A Falussyak.) A történet kezdőpontján az agilis Suppán Mihály literátus áll, aki a Bánffyak familiárisaként, szolgálatai elismeréseképpen szerez armalist (1578), s alapítja meg a nemes Falussy családot. Fia, István, ki a nemesi címen kívül birtokot is örökölt, jó házassággal került az előkelőbb dunántúli nemesi családokkal rokonságba. Miklós fia, a harmadik nemzedék ugyancsak tanult tagja, főurak familiárisaiként elérkezett a csúcsra. Nemcsak vagyonát gyarapította, hanem vasi alispánként, soproni országgyűlési követként a család tekintélyét is magasra emelte. Magtalanul elhalt fiával, ki katasztrofálisan eladósodott, ért véget a fiág története 1695-ben. A tanulság sem mellékes: képzettség és rátermettség, társadalmi kapcsolatok, jó házasságpolitika, hivatalviselés egyaránt hozzájárulhatott egy-egy család felemelkedéséhez. Elég nyitott volt a társadalom ahhoz, hogy — a rendi keretek között — főurak szolgájából független, jómódú középbirtokos nemes, vagy — itt hiányzó láncszem — főúr váljék. Ifj. Hiller István: „Sopronból azt írhatom Méltóságodnak ..." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen c. dolgozatában a külföldi követek hivatalos jelentései segítségével szemléletesen varázsolja elénk a korabeli Sopront, s mutatja be — mindig az előző, 1622. évi soproni országgyűléshez viszonyítva — a diéta előkészületeit, a szervezés (pl. követek elhelyezése) során felmerült nehézségeket, az országgyűlés megnyitását és lefolyását. A Kismartonban, Esterházy Miklós kastélyában elszállásolt követek iratai diplomáciatörténeti szempontból sem érdektelenek; a feldolgozás a Ferdinánd főherceg megkoronázásával végződő, s Esterházy Miklóst nádorrá választó országgyűlést közelről világítja meg. Horváth József, aki eddig a győri levéltárban található XVII. századi végrendeletek feltárásával és sokoldalú feldolgozásával vált ismertté a szakirodalomban, ezúttal az általa összegyűjtött 900 győri végrendelet közül 6 káptalanvisi végrendelet elemzésére vállalkozott. (Káptalanvisi végrendeletek a XVII. századból.) Választása azért szerencsés, mert a nem Győrben kelt végrendeletek közül átlagosan kettő jut egy-egy településre; ezek összevetésre nem elegendők. Káptalánvis (a győri székeskáptalan jobbágyfaluja) esetében viszont a végrendeletek száma s időbeli eloszlása — átfogják az egész századot — is megfelelő alapot teremt a vizsgálódáshoz. (Ennél kedvezőbb helyzetben csak a Mosón megyei Védeny mezőváros van, amelynek XVII. századi történetét 21 végrendelet tükrözi.) A szerző a források kritikai bemutatásával kezdi tanulmányát, majd a belőlük kibontható információkat rendezve, megismertet bennünket a falu társadalmával: a tanúként jelen lévőkkel — köztük a plébánosokkal, tanítókkal, bírákkal és más tisztségviselőkkel —, továbbá a végrendelkezőkkel, azok társadalmi kapcsolataival, anyagi viszonyaival. Gazdag tapasztalatok birtokában nem esetleírásra törekszik, hanem általánosabb érvényű tanulságok levonására is vállalkozik. Némi túlzással azt is mondhatnánk: megírta a falutörténet egy fejezetét, amely az eddigi feldolgozásokból (pl. Bedy Vince művéből) teljességgel hiányzott. Ugyanakkor a névanyag közzétételével a nyelvtudománynak is szolgálatot tett. Domonkos Ottó: A soproni Gensel család háza és lakása a XVII. században főcímmel közzétett tanulmánya a vallásüldözés elöl Szászországból a XVII. század elején Sopronba menekült evangélikus-gyógyszerész család ma is álló (Fő tér 2. sz. alatti) házát mutatja be az eddigi feldolgozások és az általa feltárt 76