Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: Levéltáros szakmaképek és képzési szintek Németországban / 49–60. o.

jellegűek voltak, a jelöltek fellépését, ítélőképességét, kapcsolatteremtő képességét, terhelhetőségét vizsgálták. A pályázók közül húszat találtak alkalmasnak, köztük mindössze egy hölgyet. Az átlagéletkor 33 év volt, heten rendelkeztek városi levéltári tapasztalatokkal, kettőjüknek gazdasági levéltári tapasztalata is volt. Az elméleti oktatás ideje 1400 órát tett ki, naponta 9 negyvenöt perces órával, és mindezt egy gazdasági levéltárban eltöltendő 8 hetes gyakorlat egészítette ki. A bajorországi tudományos levéltárosképzés elméleti oktatási óraszáma 1720, és ebben 142 óra gyakorlat is van. A képzés jellegét tekintve Münchenben és Kölnben egyaránt posztgraduális, befejezett egyetemi végzettségre épít. A kölni kísérlet ezért tudományos gazdasági levéltárosképzésként határozható meg, amelyet az oktatás tanrendje is alátámaszt. Sajnos a szerző cikkében nem minden tantárgyat sorol fel és eltekintett az óraszámok közlésétől is.

18 Az egyéves továbbképzés a következő tantárgycsoportokra épül: — bevezetés a levéltártudományba, — újkori oklevéltan, irattan, — gépi adatfeldolgozás a levéltárban, — levéltári anyag rendezése, repertorizálása, — kiadványmunka és kiállításszervezés, közművelődés, — gazdaság- és társadalomtörténet, vállalkozástörténet, — vállalkozások és gazdasági szövetségek archívumai, — levéltári gyűjtemények, — levéltárépítés és berendezés, — levéltárigazgatási ismeretek, — levéltári jog, személyiségi jog és adatvédelem, szerzői jog, — genealógia és családtörténet, — éremtani és jelvénytani alapismeretek, — mikrofilm használata a levéltárban, — könyvtártani alapismeretek, — közigazgatás-történet. Mindezeket természetesen a gazdasági levéltárügy sajátosságait figyelembe véve oktatták. A tanfolyam vizsgával zárult és sikeres elvégzéséről bizonyítványt adott. Az iskolai rendszerű gazdasági levéltárosképzés jó kezdeményezésnek bizonyult, mégsem tekinthető egyértelműen sikeresnek. Egyrészt azért, mivel a húsz végzett hallgató közül mindössze öt tudott szakirányban elhelyezkedni, és feltételezhető, hogy a németországi gazdasági levéltárak, archívumok más években sem tudnának húsz szabad álláslehetőséget felkínálni. így hosszú távon, folyamatosan a képzés csak gazdaságtalanul és értelmetlenül tartható fenn, mivel állástalan történészekből állástalan levéltárosokat képezne. Itt jelentkezik a másik probléma is. Az itt szerzett képzettséget csak a gazdasági levéltárügy területén fogadják el, így ezzel az önálló képzéssel a gazdasági levéltárosok a szakma szélére kerülhetnek. Ezért a jövőben a potsdami mintához hasonló, több levéltári szakterületre is végzettséget adó képzésben gondolkoznak,

19 A németországi képzési modellek alkalmazkodóképessége a kor változó követelményeihez és a levéltárosi szakmakép átalakulásához biztosíték lehet arra, hogy a levéltártudományban a XXI. század levéltárosképzésével és levéltárügyével kapcsolatban felmerülő kérdésekre a levéltáros szakma méltó választ adjon 59