Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: Deák Ferenc levelei zalai barátaihoz, 1830–1847 / 33–48. o.

idő múlva Causarum Director lenni megszűnt, s az uj Director

24 Wesselényit az erdélyi Királyi Tábla elejbe idézte „a lytographia miatt, és más egyébb kiszökésekért" (ezek az actio szavai), de azon kiszökések mibenléte elszámlálva nincs. Idézte pedig ad personaliter comparendum,

25 noha Erdélynek törvényei szerint az ollyan pörben az illyen idézésnek helye nincs. A rendelt határidőn megjelent volna b(áró) W(esselényi) személyesen, de már akkor itt betegen feküdött, megjelent tehát ügyésze, sőtt meghatalmazottja által. A királyi Fiscus előadja levatáját

26 a határnapon, de sem ebben, sem a vádlevélben törvényre nem utal, mert a lytographiáról Erdély törvényei halgatnak, és hogy vádlevelének azon szavait „más egyébb kiszökésekért", szinte legitimálja, előad egy tanuvallást arról, hogy b(áró) Wesselényi Sibón, hol közönségesen lakását tartja — lázzasztott? nem — talán titkos öszveesküvést rejtegetett? éppen nem, — talán gyújtogatott? szinte nem, — talán gyilkolt vagy emberein kegyetlenkedett? vagy lopott? — azt sem — no már csak kimondom, nahát arról, hogy b(áró) W(esselényi) Sibón — gyermekeket csinált!!! — és ez az üldözött, a két hazában véres váddal megtámadott, lázzasztónak, országháborítónak béllyegezett szegény W(esseléhyi)nek iszonyú vétke, mellyért Erdélyben actione Fisci Regii coram Tabula regia

27 büntetés kéretik ellene. Minthogy b(áró) W(esselényi) személlyesen meg nem jelent, a Fiscus személyének letartóztatását és testi büntetést (melly azomban miből álljon, a Fiscus meg nem nevezte) kért ex contumacia

28 ellene, s az erdélyi Kir(ályi) Tábla, ex contumacia mind a letartóztatást, mind a testi büntetést (szinte meg nem határozván mibül álljon ez) megítélte. W(esselényi)nek ügyésze az erdélyi törvény szerint ezen ítéletet inhibealta,

29 s az inhibitio erejének 60 napig kellene tartani, W(esselényi) orvosi bizonyítmányokát küldött innen le arról, hogy ágyban sinlődő beteg lévén, személyesen meg nem jelenhetett. Még nem tudjuk, mi sikere lesz ezen lépésének. Mindezeket rész szerint magam láttam, rész szerint b(áró) W(esselényi)től magától hallottam. Az úrbéri resolutio megérkezett,

30 nem sok jó van benne. A boltok eránti határozást viszaveti, s e részben egyenesen ellenkezik az előbbi resolutióval. Az Alsótótország nevezésének kihagyását nem fogadja el, a hetedik czikkelyben is tesz némelly nem legjobb változtatásokat, de mindezeknél fontosabb az, amit az úrbéri legelő eránt rendel. Altallátja azt minden ember, hogy a resolutio e részben sok önkényt hagy fenn, és az egész dolgot a bíróságok belátására bízván, meghatározott törvényt nem foglal magában, de általlátja azt is, hogy amit utolsó felírásunk mellett felterjesztettünk, még rosszabb, még határozatlanabb, mert tapasztalás szerint nem áll az, hogy ahol a közlegelő egyharmad részét teszi a határnak, ott mindenhol bőnek lehet a legelőt mondani. Nem áll továbbá, hogy hat vagy nyolcz vagy 12 hold rósz legelő — példának okáért bükkes fenyveserdő — kopár kősziklák és vizöntések felérnek 4 hold termékeny és könnyen felszántható legjobb legelővel — egyszóval kétségtelen az, hogy a határoknak és legelőknek nagyságát és minőségét négy osztálba szorítani lehetetlen, mert ezek ezerfélék, ezt a külömbséget pedig csak a hely színén lehet megvisgálni, és csak ott lehet a legelő minőségét s a jobbágyok szükségét tekintetbe véve, a kiadandó mennyiséget meghatározni. Ennyi kétség, nehézség és baj között most minden ember módosításokon töri fejét, de senki még eddig szerencsés nem vala czélarányos módosítást találhatni. Én azt hiszem, hogy e tárgyot a kormánynak elsőben már nem így kellett volna kezdeni, s ha 1768ban szükséges vala minden határt a helyszínén megvisgálni, s ezen megvisgálás utánn lehetett csak a helység osztálát meghatározni, valóban a legelőnek elrendelése szinte megkívánná, hogy azt, amit akkor királyi biztosság tellyesített, most egy országgyűlési választmány tellyesítse, és a legelőnek minőségét, a jobbágyok szükségét, s így a kiadandó mennyisé38