Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Kurányi Éva: Magyar–lengyel kulturális és egyetemi kapcsolatok a 19. század első felében / 19–28. o.

temre. S így már jobban érthető, hogy miért a teológusok voltak a legtöbben — több, mint kétszer annyian, mint a többi karon együttesen — a beiratkozottak között. E rétegből még mindig a papi pályát választották legtöbben, mivel ez is komoly társadalmi felemelkedést jelentett számukra. Az anyakönyvek adatai a beiskolázásról is sokat elárulnak. A hallgatók majdnem egyharmada Szepes megyéből érkezett, és a sort is az északi megyék — Árva, Sáros, Zemplén, Trencsén — folytatják. Ehhez a földrajzi közelség mellett az is hozzájárult, hogy Magyarország északi részén nagy számú lengyel nemzetiségű család élt. Az 1840-es években — bár évente alig 2—3 fő iratkozott be — még folyamatos a magyarság jelenléte az egyetemen. Tendenciájában azonban a regionalitás elvét erre az időre egyértelműen felváltja a szakszerűség elve, így a magyar hallgatók is egyre inkább a távolabbi, de tudományos értékében jelentősebb birodalmi és külföldi egyetemek felé fordultak. 3. Varsó A Varsói Egyetem nem rendelkezik olyan évszázados hagyományokkal, mint a krakkói. Alapítása a 19. századra esett, így alapjaiban is különbözött a korábbi középkori egyetemektől. Krakkó a 16. század végén, a 17. század elején egyre jobban elvesztette vezető szerepét az ország életében. Bár a történelmi események nem kedveztek túlságosan a kulturális fejlődésnek, az oktatásügy mindig fontos maradt Lengyelország életében. Az újkor azonban egyre újabb és újabb igényekkel jelentkezett, amelyeknek a 18. századi új iskolák próbáltak megfelelni. Az első iskolaalapítás a Varsói Egyetem jelenlegi helyén, a „Királyi Iskola" nevét viselő Katonai Akadémia volt.

22 1765-ben alapította Poniatowski Ágost lengyel király. Az Akadémia felállítása után hamarosan a lengyel felvilágosodás két vezéralakja — Józef Zaluski püspök és Ignacy Potocki marsall — dolgozott ki egy másik tervet, amely szerint új egyetemet kell felállítani, mégpedig Varsóban.

23 Hogy a király által is elfogadott javaslat végül is miért nem valósult meg, arra az 1772-es tragikus események adnak magyarázatot. Valójában a Varsói Egyetem hagyományai és az intézmény működésének dátuma nem megy vissza régebbre, mint az 1807-es esztendő. Bár 1789-től ennek keretében működött egy orvosi iskola, az rövid fennállása után megszűnt.

24 Ennél azonban jóval fontosabb volt az a tény, hogy 1807-ben Félix Lubienski, a Varsói Hercegség igazságügyi minisztere beindított néhány nyilvános kurzust a jogi karon (ez lett később az egyetem egyik fakultása). Az előírások között szerepelt, hogy a leendő bírói személyzetet a Code Napóleon alapján oktassák.

25 Erre az időszakra — a Varsói Hercegség fennállására — tehető az egyetem tényleges felállítása. A kis államnak — mint francia alattvalónak — először nem volt szüksége egyetemre. Az új közigazgatás megteremtése azonban egy új tisztviselőgárda fellépését igényelte. Az állandó háborúskodás következtében szükségessé vált az egészségügy fejlesztése is. A hadsereget katonaorvosokkal kellett ellátni, így 1809-ben megindult — a leendő egyetem magvaként — az orvosképzés is.

26 Ezeket az iskolákat olvasztották össze akkor, amikor 1816-ban végre megszületett a cári dekrétum az egyetem felállításáról. A tényleges oktatás az 1818-as ünnepélyes megnyitó után kezdődött. Az 1830-ig tartó időszak óriási felfutás az egyetem történetében. Évente mintegy 500—600 hallgatót vettek fel. A diákok többsége, még a legszegényebbek is, a dzsentrik közül kerültek ki. Csak kevés zsidó vallású diák és alig né25