Levéltári Szemle, 44. (1994)
Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Kurányi Éva: Magyar–lengyel kulturális és egyetemi kapcsolatok a 19. század első felében / 19–28. o.
zött mindössze 8 teológus — 8 orvos — és 1 bölcsészhallgató nevét jegyezték be az anyakönyvekbe. Jogászhallgatók egészen 1853-ig nem érkeztek Krakkóba. Annak ellenére, hogy az 1815-ös bécsi kongresszus alapvető változásokat hozott az európai politikában, a korábbi egyetemi szabályok egészen 1818-ig voltak érvényben. A kongresszust követő három évben azonban a tényleges hatalom a három „pártfogó" udvar által felállított Szervezőbizottság kezébe került. A „Szerves Alapszabályokéra jelentős hatással volt Ernest Reibnitz porosz képviselő részvétele a bizottságban. Walenty Litwinski rektorral együtt — a porosz egyetemek mintájára — a Krakkói Egyetemnek jelentős autonómiát és vezető szerepet akart biztosítani. Ezen törekvés miatt természetesen összeütközésbe került Krakkó Szabad Város Kormányzó Szenátusával. Az alapszabályok ezért kijelölték az egyetem Nagytanácsát, közvetítő szervként közte és a szenátus között. 14 Megmaradt a Rektori Tanács, mint a tanári kar képviselete —, de tulajdonképpen elvesztette létalapját annak ellenére, hogy 1833-ig megtartotta üléseit. Ugyanakkor a gazdasági és igazgatási ügyeket kivették az egyetem közvetlen hatásköréből, és átadták a Kormányzó Szenátusnak. Ezek az öszszeütközések, valamint az 1820-as egyetemi zavargások arra vezettek, hogy a szenátus felfüggesztette a „Szerves Alapszabályok" némely pontját, és az 1821. május 2í-i levéllel bevezette a „Kiegészítő Berendezés"-! 15 Ennek értelmében egy kinevezett kormánybiztos részt vehetett a Nagytanács ülésein, és minden ügyben vétójoggal rendelkezett. Ez az általános szigorítás az európai általános politikai helyzettel volt kapcsolatban. A reakció erősödése, Metternich és Nowosilcow növekvő befolyása a kis Krakkói Köztársaságban úgy csapódott le, hogy az ifjúság bármiféle szabadságmozgalmát csírájában elfojtották. Áz 1826. szeptember 29-én életbe léptetett szabályok szétválasztották a hatásköröket. A tudományos ügyeket a rektor és az Akadémiai Szenátus kapta. Ez a meglehetősen kevéssé ismert időszak 1833 augusztusában ért véget. Ekkor lépett ugyanis életbe a három udvar által kiküldött „Újjászervezés! Bizottság" szabályzata. A lengyel és német nyelven kiadott alapszabályok az osztrák monarchia reakciós politikáját tükrözték, és jelentősen visszavetették a Krakkói Egyetem fejlődését. Bár a régi hivatali szervek elméletileg megmaradtak, a legfőbb hatalmat a Kormányzó Szenátus által kijelölt kormánybiztos gyakorolta. 16 Ezt a tisztséget Karéi Hübner után, 1836— 39 között Jan Schindler tiszteletes, majd egészen 1849-ig Józef Maciéj Brodowicz orvostanár töltötte be. Az egyetem tudományos életében is nagy változások történtek. Mind a tanárok, mind a tanszékek számát jelentősen csökkentették. Megszűnt a filozófiai kar két részre osztása, és felszámolták az irodai személyzet nagy részét is. Az 1846. évi krakkói felkelés sikertelensége hosszú időre megpecsételte a város sorsát. Megszűnt a „Szabad Város" cím, s Ausztria egyszerűen bekebelezte a területet. S bár a haladó magyar nemesség fájó szívvel gondolt az önállóság elvesztésére, az esemény mégis kedvezett a hagyományos kulturális kapcsolatok újjászületésének. Sok év kényszerszünet után már az 1847/48-as tanévben újra találhatunk magyarokat az egyetemen. Ennek oka lehet az is, hogy 1846-tól visszaállították a német oktatási nyelvet. Igaz, hogy az 1809 előtti létszámot már nem érik el, de folyamatos jelenlétük megfigyelhető. A rendelkezésemre álló adatokból kiderül, hogy Magyarországból 1846 és 1867 között 4 teológus-, 13 jogász- és 19 orvostanhallgatója volt a Krakkói Egyetemnek. 1849-ben császári leirattal eltörölték a kormánybiztos hivatalát, hatáskörét pedig az Akadémiai Szenátus, a rektor és a dékánok vették át. Ettől a dátumtól kezdődik a Krakkói Egyetem korszerű, modern fejlődése, bár jött még egy németesítő hullám 1853-tól 1860-ig. Annak ellenére, hogy a Krakkói Egyetem igazi, a külföldi egyetemek szintjét elérő fejlődéséről csak 1870-től lehet be23