Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Szögi László: Az egyetemi levéltárak Európában és Magyarországon / 3–16. o.

zolásokat. Jelenleg néhány egyetemen 'kérdéses, hogy a klasszikus és legfontosabb egyetemi forrás, a törzskönyv vagy matricula hogyan kerül megőrzésre. Az iktatás több helyen már géppel történik, de sok helyen évtizedek óta nem tartják be az érvényes iratkezelési szabályzatot. Van, ahol nincs központi iktatás, s az iratanyag útja az egyetemen belül követhetetlen. Mindez az egyetemek és főiskolák működését hátráltatja, tehát a napi ügyvitelben is károkat okoz. Jellegzetes gond, hogy az intézmények nem vállalják fel az iratselejtezés felelősségét, és évek múltán értékes és értéktelen dokumentum együtt pusztul el. Ugyancsak mai gyakorlat, hogy sok helyen a szintén együk legértékesebb egyetemi, főiskolai forrást, a tanácsülési jegyzőkönyveket csak vázlatszerűen vezetik, megfosztva ezzel éppen legértékesebb tartalmi részétől, vagyis a vita rögzítésétől. A tanácsüléseket szinte mindenhol hangszalagon rögzítik, de ezek biztonságos megőrzése vagy átírása nincs biztosítva. A célok megvalósítását segítheti az egyetemi levéltárak közötti számítógépes 'kapcsolat kiépülése, az azonos programok, szoftverek alkalmazása. Egységesen kellene törekedni intézményi hang- és videofelvételek levéltári anyagként való gyűjtésére és kezelésére. Későbbi feladatnak tekintjük az egyetemek és főiskolák jellegzetes tárgyi emlékeinek gyűjtését, s így esetleges intézményi múzeumok kialakításának segítését. Eddig csak néhány egyetem jelentette meg a saját iratanyagát bemutató segédletet, levéltári repertóriumot. Az egyetemek vezetői, s a 'kutatók sincsenek tisztában azzal, hogy milyen értékes anyag található az egyes intézményekben. Célként tűzzük ki, hogy valamennyi egyetemi szaklevéltárnak rövid időn belül készüljön el és kerüljön kiadásra repertóriuma. Ez most Gödöllőn és a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen jelent konkrét feladatot, de a művészeti tanintézetek iratanyagainak ismertetését is a közeljövőben kellene elkészíteni, s később, fokozatosan valamennyi felsőoktatási intézményét. Mégis legfontosabbnak egy, a régió egészét átfogó, rövidebb, de az alapvető információkat tartalmazó, összevont Budapest—gödöllői egyetemi és főiskolai fond- és állagjegyzék kiadását tartjuk. Ennek elkészítését 1995 vége előtt nem tervezhetjük, mert előbb a Szövetség valamennyi intézményében az iratanyag rendezettségének azonos szintre kell kerülnie. Tudományos kutatás A nagy európai egyetemekkel összehasonlítva a magyar felsőoktatási intézeteket, azt tapasztalhatjuk, hogy nálunk igen elmaradt azon tipikus egyetemi források kiadása, amelyek Európában ismertek és kutatók által igen keresettek. A legrégibb magyar egyetemek anyakönyvei sincsenek — ha egyáltalán megmaradtak — kiadva, hiányoznak a fokozatot szerzettek névsorai, vagy a tanári karokat részletesen bemutató munkák. Természetesen az elmúlt évtizedekben sok intézményben igen komoly forráskiadványok jelentek meg, de hosszú évekre szóló feladatok állnak még előttünk. A különböző jubileumokra mindig készültek ünnepi kiadványok, de csak ritkán alapultak konkrét levéltári kutatáson, inkább csak rövid összefoglalását adták 1—1 intézet történetének. A Szövetség egyik igen fontos célja, hogy az intézmények levéltári anyagát olyan rendezett és jól kutatható állapotba hozza, hogy annak alapján már sokkal könnyebben legyen elkészíthető tudományos igényű intézménytörténet. A Szövetség később maga is szeretne közös kutatásokkal részt venni a felsőoktatás múltjának feltárásában. Többek között a felsőoktatási intézmények nemzetközi kapcsolatainak történetét, a hallgatói-, s diákegyesületek és szervezetek 13