Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Kurányi Éva: Magyar–lengyel kulturális és egyetemi kapcsolatok a 19. század első felében / 19–28. o.

országi eredetű hallgatók száma, majd a század végén teljesen elmaradtak a magyarok a Jagelló Egyetemről. A török hódoltság korszaka részben hátráltatta Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatait, de a meg nem szállt országrészek tehetséges ifjúsága — felekezetre való tekintet nélkül — a legnehezebb időkben is nekiindult, hogy egy-egy ösztöndíj segítségével vagy egy patrónus támogatásával egy, de általában több híres külföldi egyetemen gyűjtse magába az európai tudományosság eredményeit, s tudását otthon kamatoztassa. A 16—17. században Közép-Európában, így Lengyelországban és Magyarországon is új típusú főiskolák alakultak. A jezsuita rend Báthori István támogatásával 1578-ban Vilnóban alapított akadémiát, azaz kétkarú jezsuita egyetemet, s hasonló jött létre 1581-ben Kolozsvárott. A lengyel jezsuitáknak ebben az időben jelentős hatása volt az igen nagy válságban lévő magyar katolicizmus reorganizációjára. Egy évszázaddal később, 1661-ben ugyancsak ők alapítják meg lembergi akadémiájukat, a későbbi egyetem elődjét. A magyar—lengyel egyházi, de oktatási kapcsolatok másik jelentős eleme volt a piarista rend, amely éppen a török hódoltság idején Lengyelországból került hazánkba 1642-ben, amikor podolini gimnáziumukat megalapították. A piarista rendet a magyar köznyelv e korai időszakban tót, azaz „szláv" szerzetesrendnek nevezte, annyira kötődött északi szomszédunkhoz. A lengyel állam és társadalom gazdasági, politikai válságának kialakulásához nagyban hozzájárultak a nagyhatalmi ambíciójú Lengyel Királyság állandó háborúi a Balti-tengeri befolyási övezetért és a keleti területek megtartásáért. A svéd-, orosz-, porosz- és törökellenes háborúk már a 17. században megmutatták Lengyelország gyengeségét, és ez a 18. század közepétől az ország három szakaszban végrehajtott felosztásához vezetett. 1772-ben a régi területeknek majdnem egyharmada idegen kézre került. A már meginduló gazdasági és kulturális fellendülést azonban a területfelosztás sem tudta feltartóztatni. A megcsonkítást szentesítő 1773-as országgyűlés létrehozta „a világ első oktatásügyi minisztériumát, a Nemzeti Nevelésügyi Bizottságot, amely az egész iskolarendszer átalakítását és megreformálását kapta feladatul".

3 Az újjászervezés élén a lengyel felvilágosodás jeles alakja, Hugó Kollotaj állt. E célra a bizottság megkapta a feloszlatott jezsuita rend birtokait, azzal a meghagyással, hogy a hatalmas vagyont iskolázási célra fordítsa. „A reformok eredményeképp az iskolák világi jellegűvé váltak. Az oktatásban elválasztották a hittant a többi tantárgytól, és növelték a tantervekben a természettudományi tárgyak arányát. Pályázatokat írtak ki az új tankönyvek megírására, és amelyeket elfogadtak, azok valóban a kornak megfelelő színvonalon álltak. A követelményeknek megfelelően átalakították a krakkói és vilnói egyetemeket is. Krakkó kiemelt szerepet kapott: szemináriumain képezték a leendő „középfokú" tanárokat, az elemi iskolák számára pedig Vilno, Lowick és Kielce szervezett pedagógiai szemináriumot."

4 A nagyhatalmak döntései azonban hamarosan meghiúsították a reformelképzeléseket. 1793-ban Poroszország és Oroszország másodszor, majd 1795-ben — immár az osztrákok részvételével — harmadszor is felosztották az országot. Magyar szempontból fontos adalék, hogy 1795 és 1809 között Nyugat-Galícia, azaz a későbbi Monarchiához tartozó területnél jóval nagyobb lengyel tartomány is átmenetileg a birodalom része lett. A 19. század elejére a lengyel nemesség politikailag egyre jobban széttagolódott. Egy részük Oroszország felé közeledett, mások azonban — elsősorban a forradalom miatt — Franciaország felé fordultak. Reményeiket az 1807-ben francia fennhatóság alatt létrejövő Varsói Nagyhercegség táplálta. Mindez azonban Napóleon 1815-ös bukásával szertefoszlott. Oroszországgal perszonálunióban 20