Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Koroknai Ákos: A levéltárak és a változó gazdaság Nyugat-Európában / 3–18. o.

enciákhoz (fondokhoz) további önálló, nem szervesen odaillő fondok is tartozhatnak (személyi hagyatékok, szakági egyesületek, helyi társadalmi szervezetek stb. iratai), ha azokban a konszernek, illetve a tagvállalatok vezetői jelentős szerepet játszottak, s ha irataik őrzési nehézségek miatt végül is a konszernlevéltárakba kerültek be.

28 Az összetett konszernlevéltárak jelenkori anyaggyarapítása tudatos tevékenység, jó példával szolgálnak erre a Thyssen konszern levéltárának levéltári anyagátvételi szerződései a Thyssen-csoport tagv állataival, amelyek nyomán a konszernlevéltár 2064 polcfm-nyi iratanyaga napjainkban már 25 vállalat fondját őrzi. Közülük 19 időközben megszűnt vállalati fond. Az a tény, hogy az említett iratanyagnak mintegy fele 30 évnél fiatalabb keletkezésű, jelzi, hogy a tudatos anyaggyarapítás nem túl hosszú múltra tekint vissza, de jelzi azt is, hogy Európa nagyvállalatai közül többen már felismerték felelősségüket irataik megőrzésében, gondozásában.

29 A nemzetközi tapasztalatok alátámasztják a Magyar Országos Levéltárnak az államosítások előtt keletkezett vállalati iratanyagoknál követett fondstruktúra-kialakítási gyakorlatát, akkor is, ha a többszörösen összetett vállalati levéltárak jelzetrendszere nem mindenütt felel meg az egyébként logikusan kialakított fondszerkezetnek. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a fondszerkesztés a XXIX. és XXX. fondfőcsoportba besorolt, államosítás után keletkezett gazdasági iratanyagoknál nem érvényesül, s hogy ezen a jövőben feltétlenül változtatni szükséges. Amiben viszont előbbre kell lépni, az a rejtett fondok és állagok tematikus feltárása. JEGYZETEK 1 Ottfried Dascher: Erstes Internationales Kolloquium der regionalen Wirtschaftsarchive Europas vom 26. bis 28. September 1991 in Dortmund. Archív und Wirtschaft 1992. 1. sz. 24—26. p. — Klára van Eyll javaslata meglehetősen időszerű volt. 1991. november 11—12-én ugyanis „Privatizáció és levéltárak" címen a volt szocialista országok közül Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia levéltári igazgatóságainak képviselői Budapesten konferenciát tartottak, amelyen — többek között — az egykori szocialista gazdaság átalakulása kapcsán előtérbe kerülő új levéltári feladatokat vitatták meg. A résztvevők egybehangzóan megállapították, hogy az egyes országok hatályos jogszabályai nem adnak kellő alapot a csődbe jutott és privatizált gazdálkodó szervek irattári és levéltári anyagának szakszerű gondozására, s hogy ezeket a joghézagokat mielőbb meg kell szüntetni. Szlovák részről a gazdálkodó szervek levéltári anyagának rendeltetésszerű kezeléséért az illetékes állami levéltárakat és az iratkeletkeztető szerveket egyaránt felelőseknek tartották. Irattári anyagaik gondozását a privatizált utódvállalatokra vagy inkább a létesítendő átmeneti levéltárakra kívánták hárítani, hogy az állami levéltárakat tehermentesítsék a nagy tömegű irattári anyag átvételétől. Cseh részről szintén átmeneti levéltárak létesítésében vélték a megoldást fellelni, miután a magánvállalati levéltárak kialakulásához még hosszabb idő szükséges. A lengyel álláspont elsősorban az állami levéltárak felügyeletének szükségét hangsúlyozta. Magyar részről a levéltárak felelősségét a felszámolt és privatizált gazdálkodó szervek iratanyagának megőrzésében, selejtezésében és átmeneti kezelésében abban a vonatkozásban emelték ki, ha az új tulajdonos az iratanyag őrzésére és kezelésére nem lenne képes vagy hajlandó. Nyomatékosan hangsúlyozták azonban, hogy az 1991. évi csődtörvény (IL. te.) végrehajthatóságáról még nincsenek kellő tapasztalatok, s hogy az átmeneti levéltározás megvalósításához az érintett levéltárakban a szükséges tárgyi és személyi feltételek megteremtendők. Ennek a kérdéskörnek az elemzése már 1989-től a hazai levéltárügy törvényi újraszabályozásának előkészítése kapcsán felmerült. A viták akörül zajlottak, hogy a Kanadában és az USA-ban először, majd Európa egyes országaiban szintén alkalmazott gyakorlatot célszerű-e meghonosítani, miszerint az ügyintézésben már nem szükséges, de még tovább őrzendő ügyviteli érdekű iratokat iratközpontokban helyezzék-e el, ahol azokat a jogszabályoknak megfelelően kezelik, selejtezik, levéltári átadásra előkészítik, miközben belőlük adatszolgáltatásokat is teljesíte16