Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 2. szám - Koroknai Ákos: A levéltárak és a változó gazdaság Nyugat-Európában / 3–18. o.

képviseletek iratanyagának megmentésére, de semmiféle gazdasági levéltári szervezet nem jött létre. Emiatt még az államosított vállalatok történeti értékű iratanyaga is veszélyben forog válságok idején. Az osztrák közlevéltárak a magángazdaság levéltári anyagát — ideértve az állam vállalkozásaiét is — csak kivételes esetekben hajlandók átvenni, mivel azok nem illenek be hagyományos gyűjtőkörükbe, s mert átvételükkel nehezen tisztázható tulajdonjogi kérdések felmerülésétől tartanak. Miután a magángazdaság részéről Ausztriában — eltérően a német gyakorlattól — érdemi ösztönzések nem történtek, emiatt a „freie Archivgut der Wirtschaft" megőrzése megoldatlan. Mégis előfordul, hogy egyes tartományi levéltárakba beszállítanak magángazdasági iratanyagot. A gazdaság terén gyűjtőkörileg illetékes Archiv der Republik 1992-ig azonban mindössze 370 raktári egységnyi töredékes gazdasági iratanyaggal rendelkezett.

10 A századelőtől megalakult első, kifejezetten gazdasági levéltáraknak még nem volt levéltári anyaguk. Az üres raktárak feltöltése, a mindent gyűjtés ezért valamennyi új gazdasági levéltárnak jellemzője volt. A kezdeti gyűjtőszenvedély azonban az évek során egyre gyarapodó iratanyaggal erősen lelohadt, és kezdtek kételyek támadni az állománygyarapítás korábbi koncepciójával szemben. A gazdaság levéltári anyagát az 1940-es évektől rendszeresen gyűjtő dán központi gazdasági levéltárat például rövid időn- belül összesen 21 ezer ifm-nyi raktárkapacitással kellett bővíteni. Az 1960—70-es években végbement — javarészt pénzintézeti — fúziók ugyanis robbanásszerű anyaggyarapodást idéztek elő. Ahhoz tehát, hogy az egész országra gyűjtőkörileg illetékes dán központi gazdasági levéltárban ne keletkezzenek egyensúlyi zavarok, átgondolt gyűjtési koncepciót kellett kialakítani, mivel a levéltár korábi sokoldalú gyűjtési tevékenysége a gazdaság valamennyi ágazatára, annak minden üzemtípusára a kisüzemtől a nagyüzemig kiterjedt, miközben a gyűjtésben a földrajzi szempontot is érvényre juttatták, hogy ti. az ország valamennyi régiója a levéltár gazdasági forrásanyagában reprezentálva legyen. Gyűjtötték ezen kívül a gazdaságban tevékenykedő személyek (mérnökök, ügyvédek, könyvvizsgálók stb.) iratait is. A korábbi gyűjtési gyakorlatban felmerült nehézségek áthidalását nagy mértékben megkönnyítette, hogy épp a jelzett években széles körű mozgalom támadt helyi levéltárak létesítésére, amelyek ma már átveszik a kisebb vállalatok iratait, így tehermentesítve az áarhusi központi gazdasági levéltárat.

11 A gazdasági iratanyag gyűjtési koncepciója a német területeken szintén jelentősen átalakult. Az 1906-tól működő regionális kölni Rajna-Vesztfáliai Gazdasági Levéltár, amely a közlevéltárak illetékességének hiánya miatt a kölni kereskedelmi és iparkamara működési területén gyűjtötte a pusztulás veszélyének kitett gazdasági iratanyagot, az 1960-as évek elejére ugyancsak felismerte, hogy nem lehet cél valamennyi vállalat anyagának átvétele. A felismerés annak ellenére következett be, hogy a levéltár iratanyagának csak tizedrésze maradt meg a második világháború után. S bár a levéltár továbbra sem zárkózik el értékes iratanyagok átvételétől gyűjtőköri illetékességének területén, ebbéli tevékenységét elsősorban mentőállomásként (Rettungsstation) látja el. Az iratmentéseket főként vállalati felszámolások, fúziók és egyéb iratbeadási kívánságok kapcsán teljesíti. A gyűjtési koncepció változása döntően abból fakadt, hogy a raktárak megteltek. A kölni gazdasági levéltárnak 1988-ban már három külső raktárát kellett fenntartania. Az 1960-as évek elejétől így került előtérbe a gazdasági levéltári munka szerves kiegészítőjeként a gazdaságnak nyújtott levéltári szaktanácsadás. A program a „Hilfe zur Selbsthilfe" elnevezést kapta. Ennek keretében adtak segítséget a magánvállalatok levéltárainak megszervezéséhez, a raktári, polc- és állványrendszerek, a különféle tárolóeszközök stb. kialakításához, a vállalati iratrendezésekhez, selejtezésekhez és segédletelésekhez, az iratátadá8