Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Kiss Mária: Horváth Ferenc (1921–1993) / 109–110. o.

tője volt. A helytörténeti irodalmat gazdagította a Vasi Szemle Kiskönyvtára kettő, majd Vasi Szemle Könyvtára néven 1966-tól megjelent öt kötet. Mindkét sorozat Horváth Ferenc közreműködésével, illetve szerkesztésében készült. Honismereti munkája túlmutatott Vas megye határain. Szorgalmazta a regionális kutatásokat, az azonos témák több megyében történő feltárását, megírását, A szomszédos megyék levéltáraival — Győr-Moson-Sopron, Zala — ilyen értelmű együttműködés indult meg. Később a VEAB vette át a regionális kutatások irányítását. Horváth Ferenc három évig a VEAB településtörténeti szakosztályának vezetőjeként dolgozott. Kitűnő szakmai kapcsolatokat épített ki a szomszédos államok levéltáraival (Eisenstadt, Graz, Várasd, Maribor), és szorgalmazta a közös kutatások megindítását. Jelentős szerepe volt abban, hogy Vas niegye csatlakozott a Mogersdorf Kultúrtörténeti Szimpózionhoz. Így lehetőség nyílt arra, hogy szélesebb körben vitassák meg a Pannon térség közös, tudományos problémáit. Szervező, irányító munkáján kívül tanulmányainak egész sora látott napvilágot, a legkülönbözőbb témakörökből. Gazdaság- és társadalomtörténet, irodalomtörténet, színház- és üzemtörténet, közigazgatási kérdések, oktatásügy, városrendezés egyaránt foglalkoztatták. Több önálló kötete mellett cikkei folyóiratokban, tanulmánykötetekben és különböző újságokban jelentek meg. Szívesen fogadták publikációit a külföldi szakfolyóiratok is. 1980-ban szerezte meg a történettudomány kandidátusa címet, melyet szülővárosa dualizmuskori történetéből írt. Nyugdíjba vonulása után is rendszeresen jelentek meg cikkei, tanulmányai — haláláig dolgozott. Kora ifjúságától, szinte gyermekkorától írt verseket, amelyéket szép számban publikált is. 1986-ban jelent meg verses önéletrajzának első része. „Végrendelet" című versében, 1992-ben már búcsúzott, mindössze annyit kért tőlünk: „S ha mégis, ha valami fönnmaradna belőlem az semmi más ne legyen, mint a szívek, kik tudták, hogy ki voltam s amit tettem — folytassák. Ügy legyen. Az általa megkezdett munkát az utódok folytatják és emlékét szeretettel megőrzik. Ügy legyen. Kiss Mária 110