Levéltári Szemle, 44. (1994)
Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Lakos János: Ember Győző (1908–1993) / 106–108. o.
ban, az 1949-töl induló egyetemi levéltárosképzésben. 1964-től címzetes egyetemi tanár, 1967—1976 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke, szerkesztette a Levéltára Közleményeiket, tagja volt a Századok szerkesztőbizottságának. Ember Győző jelentős történettudományi életművet hagyott az utókorra. Elsősorban az újkori magyar közigazgatás történetével, valamint gazdaság- és társadalomtörténettel foglalkozott. 1940-ben jelent meg A m. ikir. Helytartótanács ügyintézésének története 1724—1848. c. munkája, amely a hivataltörténet mintaszerű alkotása. E mű eredményezte számára 1942-ben a Baumgarten-díjat és a magántanárságot. A közigazgatás átszervezésének kormánybiztosa, Magyary Zoltán bízta meg Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig c. munka elkészítésével. A vaskos kötet 1946-»ban jelent meg. Ezekben a munkákban és a későbbi könyvékben, tanulmányokban is jelen van az a történészi módszer, amely Ember Győzőt jellemezte: alázattal nyúlt a forrásokhoz, ezeket használta is, nem elvi konstrukciókba bocsátkozott, hanem a forrástkritikai módszerrel megrostált levéltári anyagot dolgozta fel, és csak így vont le 'következtetéseket. Történészi teljesítményéért 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Számos önálló kötete közül csak néhányat emelek ki: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (1950), Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez (1951), A Habsburg abszolutizmus osztálypolitikája Magyarországon (1963), A Magyar Történelmi Társulat száz éve (1967), Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (1988). A gazdag történészi termés mellett Ember Győző mint levéltáros is nagyot alkotott. Szervezési és szakmai vonatkozásban, valamint a levéltártan művelőjekórnt időtálló teljesítményt ért el. Egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy három évtizedes főigazgatói működése során neve összeforrt a Magyar Országos Levéltárral. Irányította az 1945-ben és 1956-ban súlyos károkat szenvedett intézmény helyreállítási munkálatait, s már főigazgatósága első éveiben végrehajtotta a szervezeti reformot. Három nagyobb osztályba vonta össze a korábbi apró részlegeket. Így alakult ki az Országos Levéltár új szervezete, amely kisebb kiegészítésekkel egészen 1980-ig fennállt. Az általa oly meggyőzően hangoztatott kettős levéltári feladatkörnek megfelelően az iratok biztonságos megőrzését és használhatóvá tételét tekintette elsődleges teendőnek. Ennek az alapelvnek megfelelően honosította meg a korszerű állományvédelmet. Nagy súlyt fektetett a gyűjtőterületi munkára. A levéltári anyag feldolgozásának céltudatos programját Ember Győző dolgozta ki és irányította a végrehajtást. Munkatársai közreműködésével az 50-es évek elején megvalósította a teljes körű alapleltározást, amely az iratok számbavételén kívül a további feldolgozó munka alapjául is szolgált. Irányításával alakult kd az Országos Levéltár iratállományának ma is érvényes egységes rendszere, s a 70-es évekre megvalósult az intézmény teljes, közel 35 ezer folyóméteres iratállományának un. középszintű rendezése és mintaállványozása. Jól használható segédletek (isimertető leltárak, repertóriumok) készültek és jelentek meg. Az 50-es évektől kezdve sorra láttak napvilágot az intézmény négy sorozatba tagolt, forrásközléseket, hivataltörténeti, forrástudományi munkákat és ismertetőleltárakat tartalmazó közismert „sárga" kötetei. A történészek és más levéltárhasználók sokat köszönhetnek Ember Győzőnek azért, hogy igen sok ellenállást is leküzdve elvégeztette a felsorolt rendezési, segédletkészítési munkákat. Enélkül ma szinte elképzelhetetlen lenne a kutatómunka! Ember Győzőnek elévülhetetlen érdemei vannak a levéltártudomány hazai meghonosításában és művelésében. Tevékenységét többen bírálták annak idején, de ma már világosan látható, hogy neki volt igaza. A levéltáros szakma nem lehet meg elméleti és gyakorlati tapasztalatainak tudományos feltárása és közreadása nélkül. Ezt ismerte fel Ember Győző, s a nemzetközi tapasztalato107