Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - MÉRLEG - Dömötör László: Szent István és Európa. Sanctus Stephanus et Europa. Szerk.: Hamza Gábor. Bp., 1991 / 86–88. o.

Szent István és Európa Szent István és Európa — Sanctus Stephanus et Európa. Szerk.: Hamza Gábor. Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Budapest, 1991. 140 p. Minden túlzás nélkül elmondható, hogy történelmünkben a Szent István-i mű jelenti azt az arkhimédészi pontot, melytől kezdve a magyarság és Európa sorsa összekapcsolódott: az állammá — tegyük hozzá, európai állammá — szerveződés ugyanis nem csupán egy más szervezeti formát jelentett, hanem mindenekelőtt egy súlyos dilemma szerencsés feloldását: hogy ti. a Kárpát-medence korábbi lakóihoz hasonlóan eltűnnek-e örökre a történelem színpadáról a kalandozó magyarok, vagy pedig megtalálják helyüket földrészünk ez idő tájt formálódó államrendszerében. Az elmúlt évezred során mit sem veszített aktualitásából hazánk Európához való integrálódásának kérdése, így nem meglepő, hogy első királyunk szerepe élénken foglalkoztatja napjaink tudósait is. őszentsége II. János Pál pápa 199l-es apostoli látogatása alkalmából a Művelődési és Közoktatási Minisztérium gondozásában megjelent és neves magyar kutatók, ill. egy madridi professzor nevével fémjelzett Szent István és Európa című tanulmánykötet is a fentebb vázolt, s igen szerteágazó problémakör számos (jogi, egyházi, heraldikai etc.) aspektusát villantja fel. Az európaiság gondolatköre azonban nemcsak a témaválasztásban, hanem a kötet szerkesztésében is érvényre jut — például azáltal, hogy a legtöbb tanulmány francia nyelvű összefoglalóval van ellátva (Hamza Gábor tanulmánya pedig teljes terjedelmében olvasható francia nyelven is), ill. az egyik munka spanyol, a pápához szóló ajánlás pedig latin nyelvű. A Szent István-i oeuvre-t méltató előszó után olvashatjuk Hamza Gábor professzor Szent István törvényei és Európa című munkáját, melynek első részében a szerző azoknak a vallási hatásoknak szenteli figyelmét, melyek befolyással voltak Szent István jogalkotására. Így szemléletes képet kaphatunk Iustinianus császár VI. novellájáról („Quomodo oporteat episcopos et reliquos clericos ad ordinationem deduci, et de expensis ecclesiarum"), mely — az augusztinuszi felfogás szellemében — az egyaránt az isteni kegyelemből származónak tekintett sacerdotium és impérium egységét, szimfóniáját hangsúlyozza. Ugyanakkor azt is kiemeli Hamza professzor, hogy első királyunk nem tekinthető bizánci értelemben vett basileus autokratornak, hiszen a Nagy Károly vagy Hitvalló Edvárd mellett működő, konzultatív szerepű consilium regis meghonosítása révén egyfajta „consensus omnium" elérésére törekedett. A szerző ezután behatóan vizsgálja István jogalkotását, melynek célja a jogi partikularizmus veszélyeit kiküszöbölő, egységes jogrendszer létrehozása volt. Elemzése során méltatja a stiláris és tartalmi vonatkozásban egyaránt hatást gyakorló arles-i, mainzi zsinatok decretumait, a frank állam capitulareit, a lex Bavariorumot, a lex Salicát, a lex Romána Visigothorumot, a lex Romána Burgundionumot és a lex Ribuariát. Államalkotó királyunk büntetőrendelkezéseiről szólva a szerző 86