Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1987., 1990. és 1992. évi kötetei / 81–85. o.

véltári hatóság létrehozására, de ezt a hivatalt a partikuláris tartományi felfogás és a személyi különérdekek Mayr váratlan halála után hamarosan elsorvasztották. Az 1992. évi kötetet nyitó tanulmányban Franz Péter Kramml a bécsi püspökség Mátyás király halála utáni betöltésének kérdését vizsgálja. Eddig figyelmen kívül hagyott források segítségével meggyőzően bizonyítja, hogy a Mátyás által kinevezett bécsi püspöki adminisztrátornak, Dóczi Orbánnak a király halálát Követő távozása után nem a Habsburgok bizalmasa, Matthias Scheitl seckaui püspök, hanem Vitéz János veszprémi püspök vette át a fiatal bécsi puspuKseg adminisztrálását. A veszprémi püspök Miksa 1490. őszi hadjáratakor a Habsburgok oldalára állt. Csatlakozását Miksa azzal jutalmazta, hogy császári atyja, III. Frigyes kinevezési jogát mellőzve, őt tette meg bécsi püspöki adminisztrátornak, de döntését a császár és a pápa csak később, 1493-ban erősítette meg. Miksának sikerült azt is elérni, hogy párthíve egyidejűleg a veszprémi püspökséget is megtarthatta. — Günther R. Burkert a leggyakrabban idézett 16. -századi diplomáciatörténeti forrásnak, Sigismund von Herbenstein önéletírásának megállapításait pontosította az 1519. évi spanyolországi követjárás másik résztvevőjének a krajnai rendeket képviselő Trojan von Auersperg egyidejű relációjának elemzésével és szövegének kiadásával. — Hilda Lietzmann a Bajor Állami Főlevéltárból Rudolf 1572. évi magyar királlyá koronázására vonatkozó forrásokat tette közzé. A németnyelvű szakirodalom azon állításával szemben, hogy Rudolf pozsonyi koronázását szerény külsőségek jellemezték, rámutat arra, hogy a császár ragaszkodása a bajor trónörökös jelenlétéhez a ceremónia rangját, a hatalmi reprezentáció tudatos megjelenítését bizonyítja. A közlemény függeléke tartalmazza a koronázási ceremóniáról a bajor udvar számára készült jelentést. — Bizonyára sok kutató fogja még hasznosítani Hildegard Ernst fáradságos munkával készült rövid közleményének az eredményeit. A szerző egykori források segítségével rekonstruálta azt a négy rejtjelkulcsot, amelyet a bécsi és madridi udvar az 1630—40-es években használt a titkos diplomáciai levelezésben. A rejtjelkulcsok lehetővé teszik az olyan nem desiffrírozott szövegek megértését, amelyekről nem maradt fenn egykorú átírás. — Heidrun Wurm az oszmán birodalom első állandó külföldi képviseletének, az 1726—32 között működő bécsi oszmán főkonzulátus keletkezésének és megszűnésének történetéhez a konstantinápolyi osztrák követ, Heinrich von Prenkler visszaemlékezéséből merített értékes adalékokat. A pozsareváci béke tette lehetővé a két birodalom között a konzulok cseréjét, de az osztrák diplomácia mindent megtett, hogy a Habsburg-birodalomban ne alakulhasson ki a török alattvalók érdekeit hatékonyan védelmezni képes konzuli hálózat. Áz első török konzul, ömer aga sikertelen működését követően a törökök hosszú ideig szüneteltették állandó külföldi képviseletek létrehozását. — A kortörténeti dolgozatok közül Jürgen Nautz irása érdemel figyelmet, amely a neves osztrák gazdaságpolitikus, Richárd Schüller második világháború alatti emigrációs tevékenységét dolgozta fel. Az osztrák közgazdász a Monarchia idején már fiatalon meghatározó szerepet játszott a kereskedelem és pénzügypolitikában, s befolyását az első köztársaságban mind a szociáldemokrata kormányzás alatt mind a harmincas években a tekintély uralmi rendszer idején megőrizte. Az Anschluss után származása miatt kényszerült angol, majd amerikai emigrációba, ahol a befogadó kormányokhoz közelálló szervezetekben foglalkozott a háború utáni rendezés, különösen a dunai térség problémáival. Schüller szerint a dunai országok ragaszkodása az önálló államiságukhoz olyan erős, hogy sem konföderációt, sem pedig vámuniót nem lehet a térségben létrehozni, hanem legfeljebb egy dunai szabadkereskedelmi övezet jelenthetné a gazdasági együttműködés keretét. Külön tanulmányban foglalkozott Magyarország helyzetével, amely szerinte magyar, etnikai állományt meg84