Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár András: "Egy honvéd feljegyzései" Batthyány Lajos grófról / 49–62. o.

hevesebbek és kíméletlenebb ék lettek a megyegyűlések vitái, és Lajos gróf egy alkalommal beképzelt, gonosz piperkőcnek nevezte a kancellárt, aki egyszerre árulja el a népet és a királyt. Az ország hangulata Pest megyében jutott kifejezésre azáltal, hogy a jelenlévők elhatározták, miszerint egy küldöttséget menesztenek a királyhoz azzal a kéréssel, hogy fossza meg hivatalától a hazaáruló kancellárt. Lajos gróf tagja volt ennek a küldöttségnek, amelyet azonban nem engedtek őfelsége elé. Ez a nemzettel való, Metternich herceg

44 és Apponyi gróf által ösztönzött szakítás volt. A budai tisztviselők a szigorúbb cenzúra ellenére sem voltak képesek megakadályozni a szenvedélyes újságcikkek megjelenését, amelyeknek szerzői az ország első mágnásai voltak; Batthyány Lajos semmit sem engedett a saját neve alatt kinyomtatni, de sok újságcikknek és írásnak ő volt a szerzője.

45 A sajtó és a rnegyegyűlések szónoklatai akkoriban az egész országot izgalomban tartották. Ez alkalommal kell helyreigazítani azt a véleményt, amelyben sokan hittek, hogy tudniillik Lajos gróf a barátaival készíttette el a beszédeit. Előbb barátjának, a kis nyomorék Petrichevich Horváth Lázár bárónak

46 (Byron magyarra fordítójának) vezetésével tanulta meg tökéletesen a magyar nyelvet, mindazonáltal országgyűlési beszédeit korábban németül szokta megfogalmazni, és a saját fordítását korrigáltatta, majd betanulta. A megyegyűlésen többnyire rögtönözve beszélt. Később a titkára, Kuthy,

47 több romlott képzelettel írt francia mintájú novella szerzője, gondoskodott az irodalmi munkák csiszolásáról. Batthyány mind írásban, mind szóban a jobbágyfelszabadításért, a polgárok és a vallások egyenjogúságáért, a nemesek megadóztatásáért, a megyék autonómiájáért, a magyar kormánynak a nem magyar tisztviselőktől való függetlenségéért és más hasonlókért szállt síkra. (. . .)

48 Itt egy pillantást kell vetnünk a mágnás magánéletére. Batthyány Lajos gróf életmódjában és szokásaiban is tökéletes főnemessé fejlődött. Nagy tehetsége pótolta korábbi neveltetésének hiányosságait, nyílt jelleme szelíd fényben tüntette fel szeszélyeit, változékonyságát és önkényeskedéseit. Jóakarata mindenben megmutatkozott, undorodott minden mesterkedéstől és kerülőúttól, és mindig meggyőződése szerint cselekedett. Sok embert megismert, mégpedig olyan körülmények között, amelyek napfényre 'hozták az önzésüket; ismerte gyengeségeiket és szeszélyeiket, és felhasználta vagy tréfáinak céltáblájává tette őket. Ha akarta, olyan szeretetreméltó volt, hogy ellenállhatatlanul megnyert nőket és férfiakat egyaránt. Arisztokrata volt, a szó legnemesebb értelmében, mégis liberális, és minden előítéleten felülemelkedett. Vallásos volt, anélkül azonban, hogy egyetlen valláshoz kötődött volna; katolikusnak született, templomba mégis csak akkor járt, ha ott államférfiként kellett megjelennie. Szabadgondolkodó volt, de nem ateista, hanem a teremtőt a természet csodálatában imádta. Igazságos volt és becsületes, kész arra, hogy embertársai sorsán javítson, pénzügyekben viszont a pazarlás és fösvénység keveréke volt. Amíg nem ismerte a pénz értékét, csupán arra használta, <hogy feltűnést keltsen. Egy bécsi álarcosbálban az egész büfét felvásárolta, csak azért, hogy egy frissítőre szomjazó álarcost leleplezzen, majd megvendégelte az egész társaságot. Azután a fukarságig kicsinyes lett, máskor ellenben telket, valamint házat vásárolt egy özvegynek, akinek a férje egy választási verekedés során vesztette életét. Az ország javáért habozás nélkül óriási összegeket áldozott. Barátaival szemben gyakran hideggé és tartózkodóvá vált, amiért hálátlannak nevezték, de mindenkit újra megnyert a drága haza iránt tanúsított rendíthetetlen áldozatkészséggel. Közlékeny és barátkozó volt, mégis gyakran zárkózottá vált, amikor látta, hogy élősködők veszik körül, akiknek undorral kellett, hogy eltöltse a hízelkedése, amely végül kielégítetlenül hálátlanságba csapott át. Az oly sok emberrel való baráti érintkezés során nem adta oda magát egészen; meghitt kapcsolatban állt 56