Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - MÉRLEG - Kubinyi András: A Zsigmondkori oklevéltár III. kötete (1411–1412). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette: Borsa Iván. Bp., 1993 / 90–93. o.

A Zsigmondkori oklevéltár III. kötete (1411—1412) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerkesztette Borsa Iván. A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 22. Zsigmondkori oklevéltár III. Bp. 1993. 869 p. „Habént sua fata libelli" — mondja a latin közmondás, és valóban, nagy történeti sorozatainknak is megvan a maga sorsa. A Zsigmondkori oklevéltár tervezetét több mint száz éve, 1889-ben nyújtotta be Fejérpataky László az Akadémiának, majd 1951-ben jelent meg — immár Mályusz Elemér szerkesztésében — az I. kötet, hogy azt 1956-ban kövesse a II/l., majd H958-ban a II/2. kötet. További 35 évig várhatott tehát a szakma, hogy végül 1993-ban megjelenhessen a III. kötet is. Az utókor nyilvánvalóan nem fogja érteni ezt a hosszú időkihagyást. Szerencsénkre, Mályusz Elemér a Századok 116. számának (1982) 923—955. oldalán megjelentette az önéletrajzi elemeket is tartalmazó, olykor szubjektív hangvételű tanulmányát „A Zsigmondkori oklevéltárról. (Tapasztalatok és tanácsok)" címmel, ami így felmenti a recenzenst, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Természetesen Így is maradnak nyitott kérdések, pl. annak magyarázata, hogy miért fektették a 40—50-es évek fordulóján az akkor hatalmon levők oly nagy súlyt a forráskiadványokra, és miért szorították ezt később háttérbe, sőt talán akadályozták is. A 40 éves pártállami időszak tudománypolitikájának feldolgozásához azonban hiányzik még a történeti távlat. Az előttünk fekvő kötet csupán két esztendő anyagát tartalmazza, és már ebben is eltér elődeitől. A Pótlásban közöltekkel együtt a kötet 1411-ből 1507, 1412-ből 1701 oklevelet tartalmaz, együtt tehát 3208-at. (3209 regesztaszám van, mert a 3203. sz. hiányzik.) A II/2. kötetben 1410-ből 898, 1409-ből 739 regeszta jelent meg. Mindez bizonyára nemcsak az oklevelek számának növekedésének, hanem a szerkesztők kutatómunkájának, valamint a közlési szempontok bővülésének is köszönhető, amire különben Borsa Iván bevezetéséből is következtethetünk. Ezzel már ott vagyunk a leglényegesebb pontnál: ez a kötet ugyan tartalmazza az előző kötetek összeállítójának, Mályusz Elemér professzornak kézirat! anyagát, ezt azonban a bevezetésben felsorolt munkatársakkal együtt Borsa Iván nemcsak növelte, hanem át is szerkesztette. A Mályusz által készített regeszták végén (M.) megjegyzés utal erre, így megállapítható Borsáék bővítése. Találomra két százas csoportot választottam ki, és mivel itt a Mályusz által készített regeszták száma nagyjából azonos, ezt el lehet általánosításra fogadni. (1201— 1300. sz.: 72, 2001—2100. sz.: 74.) E szerint az új regeszták aránya több egy negyednél, és megközelíti az egy harmadot, különösen, 'ha a Pótlásban közöltekre is gondolunk. Az új anyag nagy része nem budapesti őrzéshelyű, így azok feltehetően akkor kerültek elő, amikor Mályusz már nem gyűjtött új anyagot. A kötet bevezetéséből azonban azt is tudjuk, hogy Borsa Mályusz anyagát is átszerkesztette, így legalább annyira, ha nem jobban, Borsának köszönhető a kötet összeállítása, mint Mályusznak. 90