Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Kovách Géza: Az aradi és temesvári zsidó hitközségek levéltárai / 45–52. o.

ber betűkkel). Egyes adatok azonban arra vallanak, hogy korábbi, és megelőzte volna az első aradi zsidó imaházat is. Emellett jött létre 1830-ban a Jótékony Egyesület, majd 1840-ben az Izraelita Jótékony Nőegylet, mely kettő később egybefonódott. 1865-ben indult be a zsidó Olvasó Egylet, majd 2 évvel később az aradi Izraelita Kiházasító Egylet. A Chewra Kadischa keretében már 1840ben megkezdte működését a zsidó kórház. Ezekhez járultak a XIX. század utolsó negyedében a magánalapítványok. A legjelentősebbet Deutsch Ignác alapította 1874-ben 10 000 forint értékű alaptőkével az aradi izraelita fiú árvaház javára. Ezt második alapítóként megtoldotta a Neumann család, az aradi műmalom és szeszgyár tulajdonosa. A zsidó iskola javára összesen kilencen jegyeztek 21 380 forint névértékben, melynek segítségével 1905-ben megkezdték a zsidó iskola új, modern épületének építését. A XX. század elején jött létre Spitzer Ignác és Haasz Béla alapítványából az öregek Otthona, majd a Népkonyha, 1926-ban a Fischer Aliz féle leány árvaház, mely mellett 1930-ban a hitközség és Szeretetegylet védnöksége alatt egy poliklinika is megnyitotta rendelőit. Egyébként egy díszes, hatalmas törzskönyv összegezi az aradi zsidó alapítványokat és hagyományozásokat. . 1918 után az iratanyagban eluralkodik a könyvelési anyag. Ugyanakkor sok irat vonatkozik az új államhatárok között szervezkedő zsidó intézményekre. Szervezetileg az aradi zsidó népközösség a kolozsvári területi zsidó közösséghez kapcsolódott. Ugyanakkor ebben az időben jelentkezik aradi szinten a cionista szervezetekkel való levelezés, a Németországból menekültek részére szervezett segélyezési akciók stb. A II. világháború kitörése után, az Antonescu-féle diktatúra zsidókat korlátozó intézkedéseire, a zsidó munkaszolgálatos egységekre és a deportálásokra is sok irat áll a kutatók rendelkezésére (107—108. számú csomók). A 96. számú csomó összegezi a Bergen-belsenT koncentrációs táborból házatértek névsorát, míg a 145. számú köteg 279 oldalon adja a deportáltak listáját és személyi iratait. Az 1945—1948 közötti évek iratanyaga az aradi zsidó népközösség újjászerveződését tükrözi (levelezés a Jointtal, a központi segélyezési bizottsággal, közgyűlési jegyzőkönyvek stb.). Mikor az Antonescu-rendszer kitiltotta a zsidókat a falvakból, s ezek kötelezően a városba költöztek, a megye apróbb hitközségeinek iratanyaga nagyrészt megsemmisült, kivéve a Borossebes-Buttyin kerületet, melynek mintegy 150 irata bekerült az aradi levéltárba (99. számú csomó), valamint a nagylaki, kürtösi, borosjenői, pécskai körzetek 1886—1942 közötti 5 kötetnyi jegyzőkönyvi anyagát. Az aradi zsidó népközösség életében az 1948-as esztendő sorsforduló, ugyanis ekkor szüntették meg az összes zsidó intézményt: a tanügyi reformmal az iskolát, az államosításokkal pedig az árvaházat, kórházat, öregek otthonát, a zsidó nőszövetséget stb. Megmaradt továbbra is a temetkezési egylet és a népkonyha. Sajnos az 1977-es népszámlálás statisztikája már nem ad tájékoztatást sem vallási, sem nemzetiségi, sem anyanyelvi tekintetben. A hitközség nyilvántartásából azonban nyomon követhető a zsidóság folyamatos kivándorlása s az otthonmaradottak kiöregedése, olyannyira, hogy ma már számuk 600 alá apadt. Pontos kivándorlási statisztikával a levéltár nem rendelkezik, mert ez ekkor már kimondottan a belügyi szervekre tartozott. * * * 48