Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Buzási János: A XII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus / 34–42. o.

A XI. (párizsi) közgyűlés jegyzőkönyvét a montreali közgyűlés lényegében vita nélkül, egyhangúlag fogadta el. A Tanács 1988—1992 közötti tevékenységét négy beszámoló ismertette. Ezekről érdemes több szót ejteni. Az általános beszémoZóból kiderül, hogy a Tanács tagjainak száma a beszámolási időszakban jelentősen gyarapodott. Szavazati joggal rendelkező, „A" kategóriás tagként a következő 24 ország csatlakozott: Afrikából a Dél-Afrikai Köztársaság, Algéria, Bénin, Burundi, Kamerun, Comore-Szigetek, Dzsibuti, Guinea, Namíbia és Niger; Amerikából Áruba, Guyana, Paraguay és Surinam; Ázsiából Burma, Jemen és Mongólia; Európából Andorra, Észtország, Litvánia, Macedónia, San Marino és Szlovénia; Óceániából a Coak-szigetek. Megjegyzendő, hogy a beszámoló Oroszországot is új tagként tünteti fel, míg Horvátország régebbi tagként szerepel. A beszámolási időszak végén a Tanácshoz a következő regionális szervezetek tartoztak: latin-amerikai, arab, karibi, közép-afrikai, kelet- és dél-afrikai, ausztráliai és óceániai, délkelet-ázsiai, dél- és nyugat-ázsiai. Felmerült egy európai regionális szervezet létrehozásának igénye is a beszámolási időszakban, de ezt az eddigi alapszabály nem tette lehetővé. A szekciók száma háromról ötre emelkedett, így a közgyűlés időpontjáig a következő szekciók működtek: oktatási és levéltárosképzési szekció (új), gazdasági levéltári szekció (új), nemzetközi szervezetek levéltárosainak szekciója, városi levéltári szekció és levéltáros egyesületek szekciója. Alakulóban volt további két szekció: a parlamenti és pártlevéltárak, illetve az egyetemi levéltárak szekciója. A Nemzetközi Levéltári Tanács támogatását élvező fejlesztési és oktatási projektek megvalósítását a levéltárfejlesztési állandó bizottság koordinálta. A munkatervben előirányzott szakmai feladatok végrehajtását szakbizottságok és munkacsoportok irányították, úgy mint informatikai, állományvédelmi (ebben magyar részről közreműködik Albrechtné Kunszeri Gabriella), reprográfiai (ennek titkára Körmendy Lajos), pecséttani (magyar tagja Bertényi Iván) szakbizottság, az irodalmi és művészeti levéltárak, az audiovizuális levéltárak szakbizottságai, a gyűjtőterületi és a levéltárépítési szakbizottság, valamint az építészeti levéltárak munkacsoportja (magyar tagja C. Harrach Erzsébet). Régi probléma, hogy a magyar levéltárosok jelenléte a Nemzetközi Levéltári Tanács testületeiben és szervezeteiben igen szerény. Ezt a Tanács vezetősége rendszeresen észrevételezi, s egyre kevésbé tudjuk megindokolni, hiszen számos nálunk szegényebb ország sokkal nagyobb aktivitást fejt ki. A Nemzetközi Levéltári Tanács 1988-tól 1992-ig terjedő középtávú munkatervének végrehajtását az általános beszámoló IV. sz. függelékében terjesztették a közgyűlés elé. A terjedelmes jelentés a következő tárgykörökre tagolódik: általános tárgyak, levéltártudomány, oktatás és képzés, gyűjtőterületi tevékenység (az ún. records management), informatika, állományvédelem, speciális levéltár- és irattípusok, a levéltári anyag használata (tájékoztatás, forrásközlés, mikrofilmezés, kutatás, közművelődés) és speciális programok (pl. az 1991-ben Budapesten rendezett konzultáció a privatizáció levéltári kihatásairól). A jelentés arról tanúskodik, hogy a középtávú munkaterv túlméretezett volt: 287 munkatervi pontból (rendezvény, tanulmány, kiadvány) 121 valósult meg, illetve fejeződött be; 32 feladatot későbbi időre halasztottak, 39-et pedig törölni kellett. Minderről nem elsősorban a Nemzetközi Levéltári Tanács apparátusa vagy tagjai tehetnek, hanem objektív körülmények, pl. a tárgyalt időszakban a világban, de főleg Európában végbement radikális politikai változások. Azért sajnálni lehet pl. a RAMP-tanulmányok annotált bibliográfiájának törlését. 3&