Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Horváth Lajos: A magyar állam címere, 1956–1957 / 26–32. o.

A kommunista párt által megszűrt, szelektált Országgyűlés 1957. május 9-én ült össze legelőször a forradalom és szabadságharc leverése után. Május 11-én elfogadta az 1957:11. törvényt az alkotmány módosításáról. Ebben a 67—63. § intézkedett az ún. Kádár-féle címer államcímerként való bevezetéséről és a nemzeti zászlóról, amelynek közepéből kivette az állam címerét tudományosnak látszó indoklással. „A zászló az állam nemzeti színekben kifejezett jelvénye, és felesleges azt megterhelni a címer külön jelvényével." Ennek az állításnak ellentmond a magyar nemzeti és a nemzetközi hagyomány is. Nyilvánvaló, hogy a Kádár-rendszer ily módon kívánta elkerülni, hogy az ismét csak idegen, nemzetietlen, a Rákosi-féle címertől alig jobb címert, egyszercsak megint kiszaggassák a zászlókból. Elégséges megoldásnak vélte, ha a zászló színeit belehelyezi a pajzsba, vélvén, hogy ezzel a heraldikailag erősen kifogásolható aktussal kielégíti a magyar nemzet ebbéli követeléseit és igényeit.

20 A Kádár-féle címer 1990-ben természetesen együtt bukott a Kádár-rendszerrel, az egész ún. szocializmussal és népköztársasággal. A szuverenitását helyreállító magyar állam a legnagyobb természetességgel állította vissza jogaiba a koronás magyar címert ezután, mint az ezeréves magyar államcímer-fejlődés eredményét. A magyar nemzet döntő többsége örömmel, megnyugvással fogadta ezt a tényt itthon és szerte a nagyvilágban. Tette ezt annak tudatában és elfogadásával, hogy a korona nem annyira a királyság intézményének, mint sokkal inkább az ezeréves magyar államiságnak a kifejezője. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcban győztes és dicsőséges utat bejárt „köztársasági" Kossuth-címer, mint államcímer, pályája csúcsára emelkedett 1956—1957-ben. Bizonyos értelemben előkészítője volt a koronás magyar címer jogaiba való visszahelyezésének is. JEGYZETEK 1 Csonka E.: A forradalom oknyomozó története 1945—1956. München, 1981. 25. 2 Belügyminisztérium Történeti Irattára (BM, TI) V—150.006/2. 143—144. 3 BM, TI „Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében." 105—106. 4 Csonka i. m. 30. 5 B. Lomax: Magyarország 1956. Bp., 1989. 77. 6 BM, TI „Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében." 141. 7 1956 sajtója. Válogatta Szalay H. Bp., 1989. 25. kép. 8 Pongrátz G.: Corvin köz 1956. Bp., 1982—1992. 77. 9 Csonka i. m. 13. 10 Pongrátz i. m. 71, 76, 85, 139. és BM, TI V—150.005/8. 95. 11 Egy népfelkelés dokumentumai 1956. Szerk.: Korányi G. T. Bp., 1989. 2. kép. 12 Kopácsi S.: Életfogytiglan. Bp., 1989. 152. és Az 1956-os magyar forradalom — Történelmi olvasókönyv középiskolásoknak. Bp., 1991. 64. 13 1956 sajtója. Válogatta Szalay H. Bp., 1989. 35. kép. és Egy népfelkelés dokumentumai 1956. Szerk.: Korányi G. T. Bp., 1989. 7. kép. 14 1956 a sajtó tükrében. Szerk.: Izsák L—Szabó J. Bp., 1989. 107, 115, 119, 121, 145, 147, 155, 157, 159., Rebellitás '56. 1993/4. 4, 10. 15 BM, TI V—150.006/5. 112, 161., V—150.006/6. 56, 218, 224, 284. és sz. n., Pongrátz i. m. 236. 16 Csikós L.: Fekete szalag a Kossuth-címeren. Ring, 1992. okt. 21., Izsák—Szabó i. m. 171, 183, 190. 17 B. Lomax i. m. 233. 18 BM, TI V—150.006/5. 117, 197., V—150.005/10. 18, 20, 22. 19 Kufalvi O.: Akkor Október 23. Nyomda volt ... 1—2. Magyar Honvéd 1992. okt. 30. és nov. 6. 20 Országgyűlési Napló, 35. ülés 1957. máj. 11. 1803—1804. 32