Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Hudi József: A történetkutatás és történetírás Veszprém megyében, 1779–1949 / 13–25. o.

csiak voltak, s ezt írásba is foglalták. Az erőszakos rekatolizáció során a múlt jelentősége megnőtt, hiszen a megmaradásáért küzdő, s a hatalmát kiterjesztő fél is történeti érveket kívánt felsorakoztatni. A veszprémi római katolikus püspökség barokk kori újjászületésének megörökítésére íratta meg történetét. Róka János Vitae Vesprimiensium praesulum (A veszprémi püspökök élete) c. munkájában (1779) a kezdetektől saját koráig követte nyomon az egyházmegye történetét életrajzokban.

9 Hasonló mélységű kutatásra a 18. század utolsó harmadában senki sem vállalkozott, de az egyháztörténeti forrásfeltárás nem állt le teljesen. Az 1812-től kezdve kiadott nyomtatott egyházmegyei schematismusok bizonyos fokú alapkutatásra építhettek.

10 A 19. század eleji irodalmi-nyelvújítási mozgalmakban a világi mellett aktívan részt vett az egyházi szellemi elit is. Ténykedésüket jól ismeri az irodalomtörténet. A mozgalom eredményei közé sorolható Somogyi Gedeon vármegyei levéltáros nyelvészeti, irodalomelméleti munkáin kívül a vármegyei önkormányzat megrendelésére elkészített s kinyomtatott közigazgatási szakszótár, Ruszék József szemináriumi tanár magyar nyelvű filozófiatörténete, Pápay Sámuel magyar nyelvű irodalomtörténete.

11 E szellemi körből, Horváth János kanonok baráti köréből alakult meg 1819ben a Veszprémi Tudós Társaság, amely teológiai folyóirat kiadását tűzte ki célul. Tervüket — Verseghy Ferenc szellemi támogatásával — sikerült is megvalósítaniuk. Az első magyar nyelvű r. k. teológiai folyóirat 1820—1824 között 20 kötetben jelent meg Horváth János szerkesztésében. Lapjain teret kaptak nemcsak a római katolikus, hanem a protestáns egyházi írók is. Megszűnése után országos folyóiratokban — így a Tudományos Gyűjteményben — publikáltak, majd részt vettek új folyóiratok szervezésében.

12 Horváth János egyik alapítója volt az Egyházi folyóírásnak (1832), többen rendszeresen jelentkeztek a Guzmics szerkesztette Vallási és Egyházi Tár (1832—1837) számaiban.

13 A reformkor legjelentősebb vállalkozása Beké Kristóf nevéhez fűződik, aki a veszprémi püspökség történetének megírására kapott megbízást. Hatalmas művével 1855 táján készült el, de megjelentetésére ekkor nem volt mód. Évtizedekkel később — a helyi szóbeli hagyomány szerint — a mértékadó, de féltékeny kanonokok akadályozták meg a kézirat kiadását.

14 A dualizmus időszakában az egyházmegyei papság színe-java elsősorban az irodalom terén jeleskedett.

15 Nyomukban azonban felnőtt egy jól képzett nemzedék, amelynek legtehetségesebb tagjai komoly történetírói tevékenységet fejtettek ki. Mecénásként ott állt mögöttük a nagyműveltségű, történeti érdeklődésű püspök, Hornig Károly (1888—1917), aki „... papjai közül mindig kitűnően megbecsülte azokat, akik a tollat forgatták és a tudásban kiváltak".

16 Közülük csak a legjelentősebbet, Lukcsics Józsefet (1875—1937) emeljük ki, aki Fraknói Vilmossal közösen összeállította, s Hornig támogatásával kiadta a veszprémi püspökség római oklevéltárát. Társszerzője volt az Egyháztörténelmi Emlékek c. kiadványsorozat V. kötetének. Több tanulmányt írt az egyházmegye 15—16. századi történetéből. 1909-ben összeállította az egyházmegyéhez tartozó helységek történeti bibliográfiáját, amely az ugyanezen évi schematismusban jelent meg, s mindmáig nagy segítséget nyújt a történeti kutatáshoz.

17 A századvég a katolikus autonómia védelmében telt, s e cél szolgálatába állították az 1893-ban alapított egyházmegyei közlönyt, a Veszprémi Hírlapot, amely a második világháború végéig színvonalasan szolgálta az egyházmegye érdekeit.

18 Akárcsak az Egyházmegyei Könyvnyomda és Könyvkereskedés, amely 1894-től az 1950. évi államosításig számos történeti munkát is kiadott.

19 Itt kell megemlíteni a katolikus tudományos életben is súlyt jelentő szerzetesrendeket, amelyeknek tagjai közül többen történetkutatással is foglalkoztak. 15