Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár új szervezete és fontosabb feladatai / 26–33. o.

nyarán megkezdődik az építkezés, amellyel párhuzamosan ki kell dolgozni a levéltár új berendezésének szakmai programját. Technikai téren — tekintettel a pusztuló, illetve veszélyeztetett állományrészek nagyságára — elsősorban a mikrofilmező és konzerváló-restauráló géppark modernizálása és kapacitásnövelése a feladat. Emellett fokozatosan mindennapi munkaeszközzé kell tenni a számítógépet. Lényeges, hogy a beszerzéseknél a rendszerszemlélet érvényesüljön. Az ismert kormányzati törekvések alapján lehetőség mutatkozik arra, hogy az intézményben létrejöjjön a levéltári terület számítógépes szolgáltató központja. A MOL személyi ellátottsága — nemzetközi összehasonlításban is — jónak mondható. A jelenlegi létszámra a megnövekedett feladatok miatt mindenképpen szükség van. További létszámfejlesztés igénye az óbudai új épület belépésekor merül majd fel. 1993-ban kidolgozzuk a MOL közép- és hosszútávú szakmai-tudományos programját mint a feladatellátás vezérfonalát. Ennek során az alábbi fő szempontoknak kell érvényesülniük. Az állománygyarapítás a valóban történeti értékű iratokra irányuljon. Természetesen — főleg az ilyen átmeneti időszakban — elkerülhetetlen, hogy később majd kiselejtezhető iratok kerüljenek be a levéltárba. Azt azonban mindenképpen el kell érni, hogy a tovább működő vagy jogutóddal rendelkező központi kormányzati szervektől ilyen anyagokat ne vegyünk át. Felülvizsgáljuk az illetékességi és gyűjtőköri szervjegyzéket, különösen a gazdasági szervek vonalán, Budapest Főváros Levéltárával és a Pest Megyei Levéltárral való elhatárolás szempontjából. Űj típusú kapcsolat kialakítására van szükség a versenyszféra gazdasági szerveivel. A csődtörvényben előírt feladatok ésszerű végrehajtására — ha nem sikerül elérni a csődtörvény módosítását — megállapodásra kell jutni a többi érdekelttel. Az elméleti alapvetés után ismételten szembe kell néznünk a számítástechnikai adathordozók archiválásának gyakorlati teendőivel. Rendkívül fontos a 80-as évek elején kidolgozott hungarika gyűjtési program újragondolása. Lehetőség van a területi (pl. Oroszország) és az időbeli (XX. század, főleg 1945 után) bővítésre. Komplex állományvédelmi tervet kell kidolgoznunk és lehetőség szerint megvalósítanunk. A levéltári feldolgozó munkában 5 év alatt elérendő cél, hogy az iratállománynak legalább a 30 évnél régebbi része a forrásértékhez igazodóan megfelelő szinten rendezett és segédlettel ellátott legyen. Évekig tartó munkát igényel az MSZMP 1979 utáni rendezetlen iratainak feldolgozása. Meg kell kezdeni a selejtezési restancia felszámolását. Ha lehet, gyorsuljon a Mohács előtti gyűjtemény gépi adatfeldolgozásának üteme, s induljanak kisebb, 5 éven belül megvalósítható új adatbázisépítő programok. Nem kerülhetjük el az iratanyag rendszerezési, fondszerkesztési elveinek alapos újragondolását. Semmit nem fogunk elkapkodni, de hosszabb távon nem lehet fenntartani egy intézményen belül a két különböző fondszerkesztési rendszert. A tudományos program kidolgozásánál egyik alapelv, hogy a folyamatban levő és jelentős összegeket felemésztő vállalkozások lehetőleg fejeződjenek be. Vonatkozik ez a dualizmuskori minisztertanácsi jegyzőkönyvek forráskiadására is. Másik alapelv: új munkálat csak akkor induljon, ha elkészülésére garancia van. A levéltártani 'kutatások mellett a közigazgatás- és hivataltörténet, valamint a forráskiadás kell hogy képezze az intézmény kiadványmunkájának gerincét. A magyar történelem egész korszakát próbáljuk átfogni, de különösen időszerű a XX. század, ezen belül is az 1945 utáni időszak pártiratokat is hasznosító vizsgálata. Forráskiadásnál az ún. ágazati válogatott dokumentumokat 32