Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - HÍREK - R. Rácz Katalin: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 1993. évi vándorgyűléséről / 89–94. o.

tokát szabadítsák fel a kutatási zároltság alól. Bizottság vizsgálta meg 1991 őszétől a kormányülések jegyzőkönyveit és iratait, meghatározva a felszabadítások ütemezését. Így 1992 őszétől kutathatóvá váltak az 1944—1949 évek közötti kormányülési jegyzőkönyvek, majd ezt 1993 márciusától követte a kiegészítés, most már 1957. év végéig teljes a kutathatóság az előterjesztések anyagaival együtt. Á levéltári őrzésre való iratátadásokról szólva dr. Lakatos László elmondta, hogy az egykori Minisztertanács titkárságának és a Külügyminisztériumnak az iratait az 1980^as évek elejétől fogva 1991-ig rendszeresen átadták az Országos Levéltárnak (akkor még UMKL). Így a magyar kormányhivatalban már csak 1961. január l-jétől vannak irattárban tárolt iratok. A kormány 1992 őszén belső döntést hozott, melynek értelmében minden minisztérium és országos hatáskörű szerv 30 évnél korábbi iratait folyamatosan adja át az illetékes levéltárnak. Ezért napjainkban már sok minisztérium adja át iratait, a titkosan űgykezelteket is A levéltárba került iratokban való kutatásról döntést a levéltárban kell hozni. A titkos iratok visszaminősítésével kapcsolatban az előadó elmondta, hogy az 1950-es években igen nagy volt a titkosan kezelt iratok köre. Tartalmukat tekintve azonban ezek a mai értelemben vett államtitkot alig, vagy nem tartalmaznak. Az államtitkot tartalmazó iratokat a keletkezése óta eltelt idő hosszúsága szerint lőhet visszaminősíteni, azaz kutatásra felszabadítani. Az egykori iratok között számos olyan található, amely más szempontból érdemel védettséget. Ez a szempont a személyes adatvédelem. Ebbe a körbe tartoznak a szocialista korszak vezető testületeihez intézett, különböző beosztású egyének által megfogalmazott beadványok, amelyekben személyes jellegű kitárulkozások is olvashatók. Mivel általában élő személyekről van szó, az egykori iratok tartalma személyes beleegyezésük nélkül nem hozható nyilvánosságra. Mai vélemény szerint legalább 50 évre van szükség ahhoz, hogy élő személyek esetében személyes adatsértés ne történjék. Ezek után az előadó felsorolt néhány jogutód nélkül megszűnt országos szervet és elmondta, mi történt iratanyagukkal és hogyan válna lehetővé az egykori titkos iratok kutatása. Ilyen megszűnt szerv például az egykori Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala. Iratai főleg nyílt iratokból állnak. Titkos irataiba betekinteni jogszabály szerint csak a megszűnt szerv felettes szervének engedélyével lehet, azaz a kormány engedélyezheti. Az engedély kiadását azonban meg kell előzze egy szakértői átnézés. Az Állami Egyházügyi Hivatal is jogutód nélkül megszűnt szerv, iratanyagában nagy mértékben találhatók titkos minősítésű iratok. Áttekintésükre a közeljövőben kerül sor. Az MSZMP a szó szoros értelmében nem volt állami szerv, mégis akként működött. A jogszabály szerint iratai állami iratokká váltak, kivételt képez ez alól a tagnyilvántartás. Kutatási korlátozás alatt álló irategyüttesekbe ma betekintést a művelődési miniszter adhat. Az iratok keletkezési körülményüket tekintve gyakran duplumok, mivel a párttestületeken, illetve pártszerveken keresztülfuttatott írásos javaslatokat általában állami szerveknél fogalmazták, később pedig a párt által elfogadott javaslatok kerültek, most már miniszteri előterjesztés formájában a kormány által elfogadásra. Ezért helyes a művelődési miniszter azon gyakorlata, hogy ha valamely kutató korlátozás alá eső MDPvagy MSZMP-iratok kutatására kér engedélyt, a téma szerinti illetékes minisztériumtól is véleményezést kér. Az 1960—1989 közötti titkosított pártiratok felszabadításáról még intézkedni kell. Harmadik napirendként következett dr. Oros Paulina igazságügyjminisztériumi főosztályvezető előadása a „Személyiségi jogok kérdése, különös tekintettel az adatvédelem hatályos jogi szabályozására" című előadása. A polgári 90