Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Bezdán Sándor: Adatbank egy városi társadalomhoz: Hábermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged, 1992 / 86–88. o.

Adatbank egy városi társadalomhoz Hábermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez (Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből XIX.) Szeged 1992. 318 p. A régi nagy életrajzi gyűjtemények főleg a nemesség történeti szerepét mutatták be, az újabban megjelenők pedig a polgári társadalom születését és átalakulásait ismertetik. Két műfajból is szolgálhatunk friss alföldi példával. A „Kecskeméti életrajzi lexikon" a város újkorából közölt ezernél több szócikket (a „levéltári műhely" szerzői Péterné Fehér Mária — Szabó Tamás — Székelyné Körösi Ilona). A tudós-könyvárus, Koszorús Oszkár Orosháza jeleseiről írja „életmentő" sorozatát a helyi periodikában. Hábermann Gusztáv, a pátriárka korú szegedi nyugdíjas ügyvéd több évtizedes szorgalommal hordta tudományos kaptárába az egyházi anyakönyvek, különböző levéltárak és más közgyűjtemények, korabeli újságok és későbbi szakkönyvek, temetők föllelhető személyi adatait. Az eredmény forrásértékű kézikönyv, amelyet a városkutatók és az egykori polgári társadalom elemző' immár nem nélkülözhetnek, sőt szívesen lapozza azt a gyökereit kereső mai lakosság is. Mert aki „számított", az benne van. E munka névmutatónak indult Czímer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története (1829—1929) c. adatbő könyvéhez, megkönnyítendő a kutatók dolgát. A korrekciók és rendszeres pótlások-bővítések révén azonban terjedelmében meghaladta az eredeti művet (296—318 p.), forrásértékben pedig méltó társa annak. Ilyenformán ez a retrospektív egyleti névsorolvasás két évszázados várostörténet is — életekben elbeszélve. Abafy (Okrutzky) Auréltól — aki Irányi Dániel titkára 1848 végén, Világosnál kapitány, várfogsága után zömmel a közigazgatásban dolgozik — Zsótér Saroltáig, a helyben híres görög eredetű hajós-kereskedő család tagjáig, aki a századvégi jótékony estek rendszeres szereplője — szinte megszámlálhatatlanul sorjáznak eleink arcai, melyek sok adatból rendeződnek össze, és néhány jelzőtől szinte megelevenednek. Megannyi kisregény, olykor tragédia — néhány sorban. Manapság a Belügyminisztériumban már személyi számmá sűrűsödtünk, vajha nyilvántartásba kerül a világban „jelet hagyni" szándékunk, tettünk... A kaszinók és olvasókörök a polgári átalakulás jegyében keletkeztek nálunk is csakúgy, mint más nemzeteknél. A Szegedi Társaság, majd Társalkodó Egyesület mint a városi népesség önszerveződése — az előzményeket is figyelembe véve — szinkronban állt a fővárosi és vidéki polgári nyilvánosság- és művelődési mozgalommal, és később is követte annak hullámvonalait. Ez összecseng a Czímer-mű centenáriumi zárszavával: a kaszinó pályafutása „Magyarország 1825-ben kezdődő s azóta folyton tartó átalakulásának kisebbített mása és öszszevont szűkebb históriája." Eleinte a városi és megyei notabilitások többsége a „purgerek" társaságának tekintette a kaszinót, Széchenyi szegedi látogatása nyomán azonban a ne86