Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - MÉRLEG - Gazdag István: Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása Magyarországon 1945–1950. Bp., 1992 / 76–79. o.
FARKAS GÁBOR A megye, a város és a község igazgatása Magyarországon 1945—1950 A Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóságés hivataltörténet. 10. Akadémiai Kiadó, Budapest 1992, 281 pag. A szerző 1970-től folyamatosan jelenteti meg közigazgatás-történeti tanulmányait, ezek betetőzéséként 1988-ban megvédte „Törvényhatósági és községi önkormányzatok működése 1945—1950" című doktori disszertációját. Jelen kötet a disszertáció átszerkesztett és tovább fejlesztett változata, elsősorban a koalíciós korszakra vonatkozó legújabb kutatási eredményekkel. Farkas Gábor a bevezetőben áttekinti a törvényhatóság történelmi fejlődését, bemutatja az önkormányzat fogalmának többféle értelmezését, majd érinti a törvényhatósági igazgatást rendező 1870, 1886. és 1929. évi törvényeket. A közigazgatás a második világháborút követő koalíciós időszakban a politikai csatározások középpontjába került. A szerző nem kis bátorsággal kísérletet tesz arra, hogy a közigazgatást elhelyezze a belpolitika bonyolult-ellentmondásos struktúrájában. A bevezető vázlat jellege miatt nem vitatom, csupán jelzem, hogy a 13. oldalon „a korlátozott önkormányzati közigazgatásnak kellett volna tulajdonképpen leszámolni az 1944 előtti rezsim retrográd jelenségeivel" a közigazgatás túlzott felértékelésének tűnik. Ugyanakkor ellentmondásnak látszik a 17. oldalon „a törvényhatósági- és községi önkormányzat alkalmas keret volt arra..."" minősítés, itt anár nincs szó korlátozott jellegről, sőt! Befejezésként a levéltári források értékeléséről esik szó. Farkas Gábor A törvényhatósági és községi közigazgatás szervei 1944—1945 c. fejezetet a közigazgatás militarizálásának érintésével kezdi, majd vázolja a szovjet katonai igazgatást. A magyar társadalmi-politikai erők, később a pártok — elsősorban a kommunisták —, élére álltak a demokratikus átalakulásnak, szervezték a helyi közigazgatást. A szerző ezt a kezdeti szakaszt pontatlanul értékeli, ebben az MKP „helyzeti előnyét" — az első hetekben elért sikereit — a későbbiekben a koalíciós pártok elég nehezen tudták behozni. „A kommunisták aktivitása szorosan összefügg a szovjet katonai erő jelenlétével, arra is volt példa, hogy szovjet biztonsági szolgálat tartóztatott le magyar politikust. Az MKP és a polgári pártok harca egyenlőtlen küzdelem volt, lényegét és kimenetelét a nemzetközi erőviszonyok 'határozták meg." Figyelemre méltó elemzést kap az olvasó a nemzeti bizottságok tevékenységéről is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nemzeti bizottságok tevékenységének visszaszorítását nemcsak a kisgazdák szorgalmazták, hanem a kommunisták is, akiknek a szigorúan centralista politikája nem tűrte meg a különböző társadalmi csoportok spontaneitását. A kötet értékes részeként tartjuk számon az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a vidéki közigazgatás újjászervezése érdekében tett intézkedéseinek elemzését, bemutatását. A 14/1945. számú kormányrendelet a közigazgatás ideiglenes megszervezését biztosította és lehetővé tette a főispánok kinevezését. Az 76