Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: Beszámoló a III. Európai Levéltári Konferenciáról: Bécs, 1994. május 11–14. / 58–62. o.
symposiumról — elsősorban annak formai oldalát hangsúlyozó — beszámolójában a referens angol kolléga sokkal óvatosabban fogalmazott 9 , de szenvedélyesen állította, hogy az ilyen típusú rendezvényeknek helyük van a nemzetközi levéltári életben. Mindenesetre a kihívás tény, és ha az NLT kellően rugalmas szervezet, akkor a jelzést vennie, a pozitív elemeket pedig hasznosítani kell. A 20. század végén egy nemzetközi konferencián illik beszélni a kor legmodernebb tedhniká járói, a számítógépről és ennek lehetőségeiről, a nemzetközi adatátvitelről. A résztvevők megcsodálhatták a spanyol levéltárak adatbázisait — az adatokat telefonvonalak segítségével a madridi központból hívták le —, valamint optikai lemezeken rögzített teljes irategyüttesek visszakeresését és megjelenítését. A 'bemutató azonban inkább egy kivételes vállalkozást illusztrált, az európai perspektíva nem ilyen szép: a levéltárak egyszerűen nincsenek felkészülve az ilyenfajta együttműködésre, és nem elsősorban technikai okok miatt. Jól mutatta mindezt a kanadai referátum. 10 Az előadó 'beszámolt arról a többéves erőfeszítésről, amit annak érdekében tett a NLT, hogy a több országban meglévő számítógépes levéltári bibliográfiákat egyesítve és egy rendszerben, esetleg hálózatban hozzáférhetővé tegye. A fáradozás nem vezetett eredményre, mindenki (vagy a többség) a saját rendszerét védte, és nem volt hajlandó áttérni egy újra, a közösre, ami kétségtelenül sok munkába és pénzbe került volna. A beszámoló végén jogos az olvasó elvárása, hogy megtudja, milyen eredménnyel zárult a konferencia? Mint minden hasonló rendezvényen, itt is elhangzott egy sor hasznos javaslat. Lengyel és osztrák részről vetették fel, hogy jó lenne írni egy, az Európa levéltári rendszereket, illetve körülményeket ismertető kötetet, és hasznos lenne egy közös forráspublikáció is (szerintem ennek jóval kisebb a realitása); több hozzászóló az elhurcolt iratok visszaadását illetően javasolta, hogy az eredetiről lemondó felet se érje „pótolhatatlan veszteség", kapjon ingyen filmet az iratokról; a német képviselő összefogást sürgetett az anyagvédelmi problémák megoldására stb. Egyes képviselők ki is fejezték rosszallásukat, hogy a konferencia nem tesz konkrét ajánlásokat, határozatokat, tehát nincs konkrét eredmény. Azt hiszem tévedték, hiszen a konkrét akciók nem az ilyen elméleti rendezvények feladata. Az itt elhangzottakat kell(ene) majd a megfelelő szakbizottságoknak konkrét cselekvési programokba önteni, és sok-sok munkával megvalósítani. A konferencia funkciója tehát egyrészt az elméleti megfogalmazás, másrészt a pszichológiai gátak további bontása volt. Ez utóbbit bizonyára jól szolgálta az az egynapos kirándulás, amelynek útvonala Pozsonyba, Sopronba, majd Kismartonba vezetett: három határ, egy régió. Ha nem mondta volna több külföldi kolléga, nem írnám le, de valószínűleg a soproni tartózkodás tetszett nekik a legjobban. Körmendy Lajos JEGYZETEK 1 Borsa Iván: Az első európai levéltári konferencia. In Levéltári Szemle, 1985/4. 2 Maarten van Bőven: Cadres et objectifs de la mobilité — un point de vue néerlandais c. referátuma. Klaus Oldenhage: Scope and aims of mobility. A Germán view c. referátuma. 3 A nyolcvanas évek eseményeit, tendenciáit a jelen cikk szerzője elemezte referátumában, ami (annak bővített változata) hozzáférhető magyarul is a Levéltári Közlemények LXIII/1—2. számában. 4 A kérdést részben érintve megjelent egy ismertetés a Levéltári Szemle 1992/2. számában (83. old.). 5 Ugo Cova: Les perspectives de la coopération regionale transfrontaliére: le cas de la zone Alpes-Adriatique. 61
