Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Levéltári és könyvtári anyagok károsodása: időálló, tartós papírok archíválási célokra / 41–48. o.

állított papír mennyisége növekedésének mindenesetre az a kedvező eredménye, hogy a törékennyé váló iratok és könyvek időszaka a végéhez közeledik. A lúgos papírra írt/nyomtatott dokumentumok évszázadokig nem szorulnak majd savtalanításra abban az esetben, ha a papír megfelelő mennyiségű kálciumkarbonát töltőanyagot tartalmaz és a benne lévő lignin nem több néhány százaléknál. Az újabb kutatások bebizonyították, hogy a kálciumkarbonát a lignin károsító hatását is erősen csökkenti. A kálciumkarbonát tartalmú papírok a környezet savas gázaival szemben is védettek, ami nagy jelentőségű az egyre növekvő légszennyeződés hatásának kivédésében. Az időállóság a papír kémiai ellenálló-képességét jelenti a belső és külső hatásokkal szemben. A tartósság azt fejezi ki, hogy a papír milyen mértékben őrzi meg eredeti szilárdságát, különösen az ismétlődő, erős használat mellett. A két fogalom között gyakran nem tesznek világos különbséget, pedig a papír lehet időálló, vagyis kémiailag stabil, de nem tartós. Ugyanúgy a használatot jól bíró tartós papír nem ^biztos, hogy kémiailag stabil, azaz időálló. A papír tartósságának legfontosabb feltétele a megfelelő minőségű rost alapanyag (a legkevésbé oxidált cellulóz) használata és a lúgos pufferanyag (kalcium- vagy magnéziumkarbonát) adagolása a gyártás során. Ismereteink szerint az ennek megfelelően készített papírok használati tulajdonságai nem, vagy csak kissé változnak hosszú idő után is, amennyiben a tárolási körülmények optimálisak. Ma már a normál kereskedelmi forgalomban kaphatók a különböző célokra alkalmas savmentes, időálló és tartós papírok. A lúgos technológiával előállított savmentes papírok nem drágábbak a hagyományos, savas technológiával gyártottaknál, a tartós papírok azonban a jó minőségű rost magas ára miatt többe kerülnék. Mit tehet a gyűjtemény őrzője azért, hogy minél hosszabb időre biztosítsa a levéltári, könyvtári dokumentumok használhatóságát? Két fő területen kell változásokat elérnie: 1. Erőteljes felvilágosító tevékenységet kell folytatni a papír savas károsodásának problémájáról és a savmentes, lúgos papír öregedésállóságáról, valamint a tartós papír használatának jelentőségéről. A könyvtárosok és a levéltárosok már hosszabb idő óta szorgalmazzák az archiválási követelményéknek megfelelő minőségű papírok használatát. Ezen a területen a levéltárosoknak több befolyása lehet, ök valószínűleg meg tudják győzni a hatóságokat, hogy írják elő az időálló/tartós papír használatát levéltári őrzésre szánt iratok céljára. Nyilvánvaló, hogy csak az ilyen intézkedések biztosítják az iratok fennmaradását a jövő számára, ezért ezt ta lépést meg kell tenni. 2. A történelmi dokumentumok pusztulásának lassítására optimális tárolási körülményeket kell számukra teremteni. Az állományvédelemnek (kétségtelenül ez a legalapvetőbb, ugyanakkor hosszú távon leggazdaságosabb módja. A legfontosabb az állományvédelmi terv kidolgozása és olyan alapvető intézkedések megtétele, mint a raktárak fűtésének és szellőztetésének javítása, valamint a levegő megtisztítása a portól és a savas gázoktól, a kén- és nitrogénoxidoktól. A papír stabilitását a környezeti tényezők erősen befolyásolják. A magas hőmérséklet és a nagy relatív légnedvesség gyorsítja a bomlási folyamatokat. A hőmérséklet és a -relatív légnedvesség ingadozásai ugyancsak növelik a papír oxidációs bomlásának sebességét. A felsoroltakból következően, ha a levéltári anyagot állandó klímájú hűvös, száraz raktárban tárolják és a külső hatásoktól lúgos papírból készült tárolóeszközökkel védik, a hasznos élettartam meghosszabbodik. 43