Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Alföldi Vilma: Az Állami Ellenőrzési Minisztérium vizsgálata az Út-, Vasúttervező Vállalatnál, 1955 / 27–37. o.

a fentebb említett előírásra hivatkozva csak 233 lapot (rajz és írás) tartana indokoltnak.

17 A MEO hibájának rója fel, hogy keresztülengedett nem megfelelő terveket is. Ellenőrzése ugyanis csak a szerkezeti megoldások és általában a rendeleti előírások betartására korlátozódott, de nem terjedt ki az építmények funkcionális szerepének ellenőrzésére. Itt példaként említi a székesfehérvári MÁV állomást. Súlyos hibaként említi, hogy a Gyöngyösoroszi ércelőkészítő keskeny nyomtávú vasútterveinél a túlzott biztonság szempontjai érvényesültek a gazdaságos megoldások rovására, s ezt a MEO nem akadályozta meg.

18 Kifogásolják, hogy a tervező irodák nem veszik komolyan a havi, heti terv előrehaladási jelentéseket. Előfordult több esetben, hogy nem a tárgyhóban végzett teljesítményt mutatják ki és számolják el, hanem olyan teljesítményt is kereseteinek, amit a tárgyhónapot megelőző, vagy csak az azt követő időszakban végeznek el. Előfordult, hogy az osztályok nemcsak a teljesítmények tartalékolásával vagy előkereseteléssel szabályozzák a havi teljesítésüket, hanem még az is megtörtént, hogy egyik osztály kölcsönadott a másiknak teljesítményéből. Példaként a III-as osztályt említi, amely augusztus és szeptember hónapokban 10 000 Ft-nyi teljesítést adott kölcsön a VI-os osztálynak, amit a kölcsönző októberben egyösszegben térített vissza. A Il-es osztály 1955. szeptemberi előrehaladási jelentését meghamisították, miután kiderült, hogy teljesítménye csak 86%-os erre a hóra, a Tervosztály tudtával 15 500 Ft el nem végzett munka hozzáadásával 104,2%-ra emelték. Mulasztásnak tartja, hogy nem vették komolyan a KPM Tervezési Osztályának utasítását sem, amely szigorúan előírja, hogy a napi munkavégzésről készített munkalapokat rendszeresen kell vezetni, s ennek hiányában az egyes munkákra fordított munkaidő megállapítása lehetetlenné vált.

19 Helyteleníti, hogy az UVATERV Tervosztályának vezetője nem vette komolyan a terv-előrehaladási jelentéseket a prémiumok megállapításánál sem, figyelmen kívül hagyta a KPM erre vonatkozó 58/1955. sz. utasítását is, ami szigorúan előírja, hogy prémiumot csak kifogástalan és határidőre elkészített munkákra lehet fizetni, ezzel szemben az UVATERV-nél a prémiumot a műszaki dolgozók fizetéskiegészítésként kezelték, s azt a tervezők minden hónapban megkapták függetlenül attól, hogy teljesítették-e az arra a hóra kiírt penzumot vagy sem. Itt példaként említi a hatvani és a székesfehérvári állomás esetét, ahol a tervezők minőségi prémiumban részesültek annak ellenére, hogy a tervek felülvizsgálata során az OÉH funkcionálisan hibásnak találta azokat.

20 Kifogásolták, hogy a vállalat a 17/1955. OT sz. rendelet 5. §-át megsértve, nem feladatkörébe tartozó beruházási és egyéb feladatokat is elvégzett. Nevezetesen beruházási programtanulmányokat, tanulmányterveket készített, ezenkívül országos forgalomszámlálást szervezett a közúthálózat fejlesztési programjának megalapozásához, elkészítette a közúti hídszabályzatot, s jelentős munkaidőt fordított az útkorszerűsítési munkák tervezésére, annak ellenére, hogy az útkorszerűsítés tervezése az útügyi kirendeltségek feladatkörébe tartozik. Ezen feladatkörön kívül eső munkák értéke 1955. okt. 31-ig elérte a vállalat éves termelési értékének 7%-át.

21 Helyteleníti, hogy az elmúlt időszakban a vállalatnál jelentős tervezői kapacitást kötöttek le az olyan tervezések, amelyeket nem követett a még szükséges további tervezés vagy kivitelezés. Ennek bizonyítására a vizsgált időszakon kívüli példára hivatkozik. 1954ben az évi 35,6 millió Ft termelési értékhez képest a nem folytatódott tervezések értéke 4,4%, az elmaradt kivitelezések értéke pedig 5% volt, azaz az elkészült tervek 9,4%-a nem hasznosult. A meg nem valósított tervek között említi: 31