Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Alföldi Vilma: Az Állami Ellenőrzési Minisztérium vizsgálata az Út-, Vasúttervező Vállalatnál, 1955 / 27–37. o.

A Gazdaságpolitikai Bizottság már 1954 nyarától dolgozott a régi-új gazdaságpolitikai irányvonalon, ami a júniusi határozatból egyetlen pontot kívánt megőrizni, azaz nem az 1951-ben felemelt 5 éves tervet, hanem az eredeti szolidabb terv célkitűzéseit tekintette irányadónak. A régi-új célként kitűzött „vas és acél országa" álom megvalósításához elengedhetetlenül szükséges gazdasági feltételeik elégtelen volta miatt a reálisnál jóval nagyobb szerepet szántak az ún. emberi tartalékok féltárásának. Ezt a célt kívánták szolgálni — 1955 augusztusában — az állami ellenőrzés minisztériumi rangra emelésével, azaz jogkörének kiterjesztésével is. Az Állami Ellenőrzési Minisztérium (ÁEM) létrehozását elrendelő jogszabály indokolásában az áll, hogy: „a végrehajtás ellenőrzésének javítására, a pazarlás, a bürokratizmus és a fegyelmetlenség elleni harc fokozására, valamint a társadalmi tulajdon hatékonyabb védelme érdekében — a központi állami ellenőrzés alkotmányos helyzetének megszilárdítása céljából — az Állami Ellenőrzési Központot minisztériummá szervezik át."

5 Az ÁEM ellenőrzési joga a népgazdaság egész területére kiterjedt. Egy-egy népgazdasági ág ellenőrzését a miniszter által kinevezett főellenőr irányította. A kiemelkedő jelentőségű vállalatokhoz, országos fontosságú beruházásokhoz és a vasúthoz állandóan ott működő ellenőrt, vagy ellenőri csoportot küldtek ki. A dolgozók bejelentéseinek hasznosítása, a pazarlás, a bürokratizmus és fegyelmezetlenség elleni harc fokozása, valamint a társadalmi tulajdon hatékony védelme érdekében az ÁEM létrehozta a „Közérdekű Bejelentések Hivatala"-! Ellenőrzési tervének felállításánál az ide fcefutó bejelentéseket, feljelentéseket is „hasznosította". Ellenőrzéseik során főként az emberi tényezőknek a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére gyakorolt hatását vizsgálták, mintegy mitizálva azt, elvonatkoztatva az objektív gazdasági környezettől, s a hibák eredménytelenségének okát minden esetoen az emberi mulasztásokkal, szabotázzsal magyarázták. Szinte hisztérikus módon igyekezték biztosítani, hogy az eleve irreális tervek a kiagyalók szerint heti-havi bontásban teljesüljenek, gyakorta éppen ezzel akadályozva a tényleges teljesülést. Előkerültek újra az adminisztratív eszközök, a bármily okból bekövetkező tervteljesítési lemaradások mögött azonnal szabotázst sejtettek, ami nem maradhatott következmények nélkül. Az ÁEM általános vizsgálati szempontjai között szerepelt annak vizsgálata, hogy a termelő berendezések teljesítőképessége megfelel-e a törvényes rendelkezéseknek, az anyagi, műszaki, pénzügyi eszközöket, valamint a munkaerőt tervszerűen és hatékonyan használják-e fel a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére, megfelelően alkalmazzák-e az élenjáró műszaki eljárásokat, megfelelő-e az állami fegyelem, alkalmazzák-e a takarékosságra vonatkozó előírásókat, bevonják-e a dolgozók széles tömegeit a bürokrácia elleni harcba?

6 A vizsgálat alá vont szerv köteles volt az ÁEM ellenőrei részére a szerv összes irataiba való betekintést biztosítani, a vizsgálatot akadályozó, vagy félrevezető információt nyújtó személyt három évig terjedő börtönnel büntethették. Az ÁEM egyedülálló jogosítványokkal rendelkezett saját hatáskörében az általa feltárt mulasztásoktól függően fegyelmi büntetést szabhatott ki, ez jelenthette a „vétkes" alacsonyabb munkakörbe sorolását, időlegesen, vagy véglegesen, illetve pénzbüntetést. A fegyelmi határozatról a vétkes szerv főhatóságát utólag értesítette, de egyben kötelezete is, hogy határozatát az illetékes tárca hivatalos lapjában tegye közzé. A vizsgálatairól záró jegyzőkönyvet készítettek, melyet 'megküldték a vizsgált szervnek és főhatóságának. A vizsgálatban elmarasztaltaknak azonnal, de legkésőbb három napon belül írásbeli magyarázatot kellett benyújtani. Nem véletlen tehát, hogy az ÁEM ellenőreinek megjelenése egy-egy vállalatnál, intézménynél minden esetben komoly riadalmat okozott. Az Üt-, Vasúttervező Vállalatnál (UVATERV) 1955. dec. 5—27-ig tartottak 28