Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 3. szám - Kapronczay Károly: Adatok Közép-Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18–19. században / 3–13. o.

(1579) vilnoi egyetem a felvilágosult abszolutizmus egyetemi reformjai szempontjából egy érdekes közbülső területet jelent.

14 A 18. század második felében Lengyelország kritikus időszakot élt át. Az ország politikai megosztottsága, a környező hatalmak — Ausztria, Poroszország és Oroszország — terjeszkedő politikája végül Lengyelország első felosztásához vezetett 1772-ben. A tényen_változtatni nem lehetett, a lengyel állam csak a helyzet enyhítésén gondolkodhatott. Az orosz cárnő kegyeit élvező Paniatowski Szaniszló lengyel király valóban páratlan reformokat hajtott végre, a királyi hatalom megerősítésének az eszköze a királiy tanács, illetve annak az egyes minisztériumok szerepét betöltő öt osztálya lett. Az égető gazdasági, közigazgatási, jogrendszeri kérdések, a társadalmi és politikai átalakulás problémáival a királyi tanács és a kormány szerepet betöltő osztályok foglalkoztak, de mellettük állt a Köznevelési Bizottság (1773), amely a királyi tanácsnak volt alárendelve, és Európa talán első felvilágosult szellemű művelődési minisztériumának szerepét töltötte be.

15 A köznevelés megújítása a gazdasági és társadalmi fejlődéshez hasonló feltételek között valósult meg. „A nemzeti nevelés elvét" hirdette meg egységes .icvslési elvekkel és programokkal. Különösen az anyanyelvi oktatás, a matematika és a természettudományok tanítását szorgalmazták. Első lépésben az alapoktatás (falusi és városi elemi iskolákat) intézményeit reformálták meg, állami pénzekből növelték számukat, ösztönözték az egyházi iskolák létesítését. Tankönyveiket a Köznevelési Bizottság dolgoztatta ki, vizsgálta felül. Így a felvilágosodás eszméit már az alsó iskolákban is elhintették. Igaz nem vezették be az általános tankötelezettséget, de minél több gyermek iskoláztatására ösztönöztek. Hasonló jelentőségű intézkedéseket hoztak a középszintnek megfelelő intézmények vonatkozásában, de a legnagyobb jelentőségűnek a krakkói és a vilnoi egyetem reformja tekinthető. Krakkó erre az időre szinte elnéptelenedett, elavult középkori tananyag és módszer jellemezte a nagymúltú intézményt. A karokra kidolgozott reformok mellett nemcsak a megfelelő szakembereket kellett megkeresni, hanem az elszegényedett egyetem anyagi helyzetét is rendezni kellett. 1776. október 20-án a lengyel király a feloszlatott jezsuita rend birtokait és jövedelmét a krakkói egyetemnek adományozta, illetve a Köznevelési Bizottság kezelésébe adta, hogy ebből végrehajtsa a nevelésügy reformjait.

16 A krakkói egyetemre vonatkozó reformokat Hugó Kollataj (1760—1812) és Stanislaw Staszic (1755—1820), a Köznevelési Bizottság tagjai, a lengyel felvilágosodás két kiemelkedő egyénisége fogta össze. Az egyetem teljes reformját rendkívül siettette, hogy 1773-ban összesen 15 hallgató iratkozott be. A legelhanyagoltabb az orvosi kar volt, amely már évek óta csak egy-egy hallgatóval rendelkezett. Kollataj az orvosi karra vonatkozó tervek elkészítésével Andrzej Badurskit (1740—1789), a német egyetemeken végzett, 1768—1773 között Bécsben, van Swieten mellett működött krakkói orvost bízta meg. Bécsben alkalma volt közelebbről megismerkednie a Monarchia egyetemi, közelebbről az orvoskari reformjaival, így az 1776-ban Kollatajnak átnyújtott Propositio instituendi Collegii Medici címet viselt előterjesztése valójában a van Swieten áltál képviselt elveknek a lengyel valóságba történő átültetését jelenti.

17 Az elméleti és gyakorlati tárgyak sorának kijelölése mellett megszervezték azok tanszékeit, felállították a kar alárendeltségében működő hatvan ágyas gyakorló kórházat (klinikát) is. Az orvosi karon a képzés két szinten folyt, a hatéves orvos-, és a hároméves sebészképzés mellett külön tanfolyamot indítottak a bábáknak és megszervezték a természettudományi karral közösen a gyógyszerészek hároméves oktatását. A kar új alapszabályzatát 1780. szeptember 28-án 8