Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Sáry István: Dr. Lengyel Alfréd (1908–1993) / 98–99. o.

cés gimnáziumban középiskolai tanulmányait. Édesapja katonatiszt volt, akit korán elvesztett, s így nem volt könnyű helyzete az édesanyának két gyermeke nevelésében. Az idősebb fiú, Tivadar apja nyomdokain haladva a katonatiszti pályát választotta, Alfréd a közgazdasági egyetemre iratkozott be. A gazdasági világválság idején, a legnehezebb időben szerzett közgazdasági diplomát. Kezdetben csak szellemi szükségmunkásként tudott elhelyezkedni. Tehetségének, rendkívüli szorgalmának és fegyelmezettségének köszönhette, hogy viszonylag rövid időn belül a városi levéltárban kapott állást, mely végleges, több mint 50 évre szóló életpályát jelentett számára. A nagy műveltségű dr. Bay Ferenc városi főlevéltárnok mellett tanulta ki a szakmát, akinek jelentős segítséget is tudott nyújtani a Győri Lloyd városáért, kereskedelméért című, a helytörténeti kutatásnál nélkülözhetetlen munkájához. A levéltári pályán gyorsan haladt előre. 1939—40-ben kétéves tanfolyamon vett részt a Magyar Országos Levéltárban, s 1940-ben megpályázta a Győr-M oson megyei főlevéltárnoki állást, melyet meg is nyert. Publikációs tevékenysége innen veszi kezdetét. Tanulmányai jelentek meg ebben az időben Győr és Mosón vármegye nemesség-vizsgálatairól, a győri Streibig gyűjteményről, Győr város levéltárának történetéről,, s kitűnő cikkei a Mosonvármegye című lapban Mosón megye történetéről. A II. világháborúban katonának hívták be, mely megszakította a folyamatosan felfelé ívelő pályát. Amikor a háború befejezése után visszatért szülővárosába, kifosztott lakás fogadta, s újra kellett kezdeni az életet. Nem tört le, mert az élethivatásnak választott levéltári munkát tovább folytathatta. Sajnos, a békés alkotómunka nem sokáig tarthatott, mert 1949-ben közölték vele, hogy a társadalomnak az ún. „vasalt nadrágosokra", azaz a reakciós elemekre nincs szüksége, s koholt vádak alapján rendőri felügyelet alá helyezték. Éveken keresztül nem vehetett részt nyilvános összejöveteleken, s a nap bármely időszakában zaklathatták. 1957-ben rehabilitálták, de akkor is csak dr. Kiss Mária megyei levéltárigazgató jóindulatának köszönhette, hogy vezetőként visszakerülhetett régi munkahelyére. Ismét nagy- lendülettel kezdett munkához. Történelmi olvasókönyvek, a győri zeneiskola története, számos közigazgatás-történeti tanulmány, majd 75. születésnapjára kiadott Győri mozaik című tanulmánykötet jelzik gazdag munkásságát. Frédi bácsi 1974-ben ment nyugdíjba, de élete végéig nem szakadt el a Levéltártól. Temetése napján jelent meg a Kisalföld című lapban utolsó, általa beküldött írása. Korunk nagy levéltáros, nemzedékéhez tartozott, akik közül már korábban eltávozott az élők sorából Degré Alajos és Takács Endre. Egyikükkel sem bánt kesztyűs kézzel a sors, mégis sokat kaptunk tőlük tudásból, szorgalomból, emberségből. Dr. Lengyel Alfrédot a Győr városi köztemetőben az önkormányzat által adományozott díszsírhelyen temettük el február 6-án. Emléke és életműve tOrvább él közöttünk. Sáry István 99