Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - MÉRLEG - Godsey, William D. Jr.: Csáky Imre emlékiratai. Vom Geachteten zum Geächteten: Erinnerungen des k. und k. Diplomaten und k. ungarischen Aussenministers Emerich Csáky (1882–1961). Edited by Eva-Marie Csáky. Wien (Köln) Weimar, 1992 / 81–83. o.

rakteréről és képességeiről szóló uralkodó nézeteket, anélkül azonban, hogy azokhoz bármi alapvetően újat hozzátenne. Berchtoldnak egy-egy ügyet minden oldalról megvizsgáló, kínosan körültekintő magatartását megerősíti egy Csáky által személyesen átélt incidens is. Egyik nap a követ megkérte a hétéves fiát, hogy olvasson el egy jelentést, amelyet ő a Ballhausplatz számára készített. Meglepetésében Csáky megkérdezte, hogy egy ilyen kicsiny fiútól, aki a dokumentumnak még a tárgyát sem éri fel ésszel, hogyan lehet elvárni, hogy arról véleményt formáljon. Berchtold azt válaszolta, hogy még egy gyerek agyában megszülető, félig formált gondolat is megvilágíthatja a kérdésnek egy olyan oldalát, amely neki még koncentrált tanulmányozás után sem jutna eszébe. Csákynak mind a kettős monarchiában, mind pedig később a független Magyar Királyságban eltöltött szolgálata utolsó éveire vonatkozó visszaemlékezései már kevéssé teljesek. Sajnálatos módon pontosan ez volt az az időszak, amikorra már olyan pozíciót ért el, hogy már fontos tárgyalásokba is bevonták, s végezetül már az a lehetősége is megvolt, hogy befolyásolja vagy csinálja a politikát. Csáky külügyi megfigyelő volt az 1917—1918-iki breszt-litovszki béketárgyalásokon, s később részt vett a háború végét előkészítő romániai tárgyalásokon is. Gróf Ottokár Czernin visszahívta Csákyt dolgozni a Ballhausplatzra, ahol részt vett a külügyminiszter egyik titkos békemanőverében. A Habsburg birodalom összeomlása után Csáky elfogadta Károlyi miniszterelnök kérését az új magyar diplomácia megszervezésére és vezetésére; ezt a posztot Kun Béla hatalomátvételéig meg is tartotta. Csáky fontos szerepet játszott a párizsi békekonferencián résztvevő magyar delegációban, s 1920-ban jelen volt a trianoni szerződés aláírásánál is. Végezetül Csáky 1920 őszén három hónapig mint magyar külügyminiszter szolgált gróf Teleki Pál kormányában. Ezen utóbbi fejezetek közül valószínűleg az a leghasznosabb, amelyik a békeszerződés aláírása alatti és az azutáni időszakra vonatkozó titkos francia— magyar tárgyalásokkal kapcsolatos. A de facto Maurice Paleologue vezetése alatt működő francia külügyi iroda eredetileg Magyarországot szemelte ki arra, hogy a háború utáni kelet-európai francia politika központja legyen. Maga Csáky számos bizalmas megbeszélést folytatott ezen kérdésről Paleologue-gal. A magyaroknak tudtukra adta, hogy míg Franciaország (szövetségeseivel együtt) elvárja Magyarországtól, hogy a szerződést annak súlyos kitételeivel együtt írja alá, Budapest remélheti a súlyosabb jogtalanságok későbbi kiigazítását. Paleologue megígérte, hogy Franciaország nyomást gyakorol majd áz újonnan létrehozott kelet-európai államokra, amelyeknek magyar területek nagyobb darabjai jutottak. Abban a várakozásban, hogy Magyarország képes lesz majd olyan területeket visszakövetelni, amelyek Szent István koronájához tartoztak, Csáky elmondja, hogy beleegyezett külügyminiszterré történő kinevezéséhez. Mielőtt azonban ezen tervek bármelyike megvalósulhatott volna, a párizsi kormány azon egyöntetű szándékkal mondott le, hogy az új utódállamokat tegyék meg Franciaország politikájának bázisává, és Csáky lemondott. Egy mutató kivételével nem kíséri tudományos apparátus a visszaemlékezéseket. A kötetet a kiadó látta el egy olyan rövid bevezetéssel, amely azokat a körülményeket magyarázza, melyek között Csáky benyomásait papírra vetette (munkájához ti. a második világháború során elpusztult iratait nem használhatta fel). Magához a szöveghez csupán néhány rövid magyarázó (dőlt betűvel szedett) jegyzet csatlakozik. William D. Godsey, Jr. 83