Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - DOKUMENTUM - Németh Jánosné: Az idegenforgalom és az emigráció kérdése az MSZMP Politikai Bizottságe előtt 1960-ban: forrásközlés / 42–65. o.

felé folytatandó tevékenység összes kérdését vizsgálja.

7 E bizottság a feladatok kidolgozásánál legyen figyelemmel arra, hogy az 1956-os „ellenforradalmi események" következtében disszidáltak jelentős része megtévesztett, de becsületes ember, ezért meg kell vizsgálni, milyen lehetőség van arra, hogy bizonyos kategóriák hazajövetelét anyagilag is segítsük, azokat a rendes dolgozó embereket, akik büntetendő cselekményt nem követtek el, de egyelőre nem szándékoznak hazajönni, segíteni kell, hogy az illető országban lépjenek be a szakszervezetbe, s rendes, dolgozó emberekké váljanak; továbbá meg kell vizsgálni, hogy a közismerten „ellenforradalmi elemekkel" szemben milyen állami intézkedéseket hozzunk. Ugyancsak meg kell vizsgálni a szétszakadt családok és a kivándoroltak helyzetét, meg kell szüntetni azt az esetenként előforduló káros jelenséget, hogy disszidens itthon maradt hozzátartozóit, vagy a külföldön élő hozzátartozójával levelező egyént gyanús állampolgárnak tekintsenek. A PB egyetértett azzal, hogy a Magyarok Világszövetségét újjá kell szervezni (elnökének Szakasits Árpádot, főtitkárnak Beöthy Ottót javasolta), a kiadásában megjelenő lap munkáját meg kell javítani. Ezt követően 1959. február 3-án tért vissza a testület az emigráció irányában végzendő munkára, amikor is hangsúlyt kapott, hogy nem a „180 ezer diszszidensről, hanem az 1 millió 600 ezer külföldön élő magyarról van szó, akinek többsége nem ellensége a magyar népi demokráciának". Ennek megfelelően a körükben folytatott politikai tájékoztatás és a kulturális tevékenység fokozására hívta fel a PB a figyelmet.

8 A Titkárság 1960. május 17-ei ülésére készített jelentést

9 a fenti határozat végrehajtásáról Hollai Imre a KB Külügyi Osztályának vezetője és Sík Endre külügyminiszter. Az előterjesztésben többek között az alábbi megállapítások olvashatók: „... a nemzetközi élet ismert fejleményei, de a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány politikai és gazdasági sikerei következtében az ellenforradalmi disszidens szervezetekben a) további bomlási tünetek

} b) viszont az ellenforradalmi célkitűzések átmentésére irányuló új kísérletek, c) a demokratikusabb és a gazdasági emigráció területén pedig a Magyar Népköztársasághoz való pozitívabb viszonyulás jelei mutatkoznak ... A régi emigráció köreiben alakult haladóbb jellegű egyesületek, klubok, kulturcsoportok újra megkezdték működésüket, kapcsolatba kerültek követségeinkkel, a Magyarok Világszövetségével, szívesen fogadják a hazai tájékoztatókat, kulturális programokat. Egyre nagyobb csoportok igénylik a magyarországi látogatások lehetővé tételét. Űj csoportok is alakulnak. Helyenként a kijózanodott disszidensek közül is többen csatlakoznak az ilyen csoportokhoz ... A Magyarok Világszövetsége a régi és az új emigráció köreiből mintegy 40 ezer személy pontos címét gyűjtötte össze, 6—7 ezer személlyel, illetve családdal folytat személyes levelezést... A Magyar Hírek szerkesztőségének újjászervezése s a lap kiállításának és tartálmának megjavulása után a lap ma már 28 ezer egyes címre jár s jó hatását tükrözi egyfelől az ellenséges sajtó időközönkénti támadása, másfelől az olvasóktól érkező, általában pozitív hangú levelek nagy száma..." (Az előterjesztés melléklete a magyar emigráció megoszlásáról közöl adatokat, mely szerint a régi emigráció 1 381 700, az új 195 200. Hazatért 27 634

} hazatérési engedélyt kapott, de nem tért haza 2000. Az élőterjesztés utal arra, hogy az eddigieknél lényegesen nagyobb létszámú hazatérés válna lehetővé, „ha ehhez segítséget nyújtanánk és kívánatosnak tartanánk". A Politikai Bizottság 1960. október 18-ai ülésére Biszku Béla belügyminiszter és Kaszás Ferenc, a KB Adminisztratív Osztályának vezetője terjesztettek elő javaslatot az útlevél- és vízumrendszer módosítására. Az 1. sz. dokumentum teljes terjedelemben tartalmazza az előterjesztést és a vitáról készült jegyzőkönyvet. 44