Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Gerhardt Éva: Adalékok a magyar hadifogoly kérdés alakulásáról a II. világháború után: a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság / 18–34. o.

táborokat. így a Népjóléti Minisztériumnak lényegesen szélesebb látókörrel kellett meghatároznia a további feladatait az elkövetkezendő időszakra. Hiszen a hadigondozás ügykörén belül a hadifoglyok érkeztetése a minisztérium feladatainak csupán egyik kezdeti lépcsőjét jelentette, ugyanis gondoskodnia kellett az egyre nagyobb számban hazatérő hadifoglyok körházi, szanatóriumi elhelyezéséről, különös tekintettel a tüdőbetegek nagy számára, a jelentős foghiányos betegek fogpótlásáról, valamint gondoskodnia kellett a hadifoglyok segélyezéséről, — a külföldi ruha és élelmiszer segélyek szétosztásáról —, továbbá munkahelyi elhelyezésükről és kölcsönökkel való ellátásukról annak érdekében, hogy minél hamarabb visszailleszkedjenek a polgári életbe. De gondoskodnia kellett a rokkantakról és a csökkent munikaképességűekről is, elsősorban mozgáskorlátozottságuk csökkentése érdekében művégtaggal való ellátásukról, segélyezésükről és gondozásukról, valamint új szakmára való átképzésükről a társadalomba való visszailleszkedésük érdekében, éppen ezért e feladatok ellátására az ország területén egyre több helyen hadiotthonokat hoztak létre számukra. 1948 és 1949 folyamán a Népjóléti Minisztérium fő célkitűzése tehát az volt, hogy fokozatosan felszámolja a hadifogoly átmeneti otthonokat és pályaudvari kirendeltségeket, ugyanis a nyugati területen .működők már jórészt kihasználatlanok voltak, és a kerületi területen is felmerült az igény a csökkentésre: így 1948 januárjában megszüntetik a ceglédi, a mátészalkai, majd szeptemberben a bajai és békéscsabai kirendeltségeket egészen az összes állomás felszámolásáig folytatva. 1949 márciusában megkezdődött a Debreceni Hadifogoly Átadó-Átvevő Állomás fokozatos felszámolása is, bár még 1950-ben is érkeztek ide csekély számban hadifoglyok. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a súly áthelyeződött a kórházak, szanatóriumok és különböző szociális otthonok felújítására, kibővítésére, újak kialakítására, — tehát az egészségügyi és szociális gondozás területére. A hadigondozás szerteágazó féladatainak megoldására 1948 augusztusában a 9090/1948/199. Korm. rendelettel létrehozták az Országos Hadigondozói Hivatalt, mely 1949 januárjában magába olvasztotta a Népjóléti Minisztérium Szociális Főosztályának hadigondozással foglalkozó részlegét is. Ezzel lényegében lezárult a hadifogoly kérdés kiemelt feladatként való kezelése, mivel az egyre csökkenő hazatérők fogadását és ellátását már egy kisebb apparátus is el tudta látni. A téma sokrétű és szerteágazó volta miatt nem térhettem ki az egyes minisztériumok, szervezetek közreműködésére, mint például a Belügyminisztérium a Külügyminisztérium Hadifogoly Osztálya, a Hazahozatali Kormánybiztos, a Gazdasági Főtanács ez irányú tevékenységére, sem az országban működő táborok életére, sem az országon kívüli hadifogolytáborok működésére és a magyarok ottani helyzetére. Célom csupán az volt, hogy a dokumentumok alapján felvillantsak néhány mozaikképet a magyarországi hadifogolykérdés köréből. A Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság fennmaradt levéltári anyaga két részből áll: 1. 1945—1950 között a Debreceni Hadifogolytábor iratai. 2. 1946—1949 közötti évekből nyilvántartókönyvek. A tábor iratainak jelentős részét az orosz nyelvű hadifogoly-átadási névjegyzékek alkotják, amelyek a záhonyi határon hazaérkező magyar hadifoglyok adatait tartalmazzák. E csoporton belül kb. 0,05 iratfolyóméter a jugoszláv nemzetiségű hadifoglyok igazoló iratainak a mennyisége, akik számára Debrecen csak tranzitállomás volt. Ezek az igazolványok azért jelentősek a számunkra, mert a magyar hadifoglyokkal együtt azonos táborokból tértek haza, s a többi 38