Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

ilyen rózsásnak a jövőt, ennek hangot is adott. Ezért, talán a földművelésügyi kormányzattal szembeni kritika elének csökkentésére is, ébren tartották az érdekképviseleti reform ügyét. A minisztérium decentralizációs terveivel kapcsolatban, — amely az 1942: XVI. te.-ben foglaltakkal van összefüggésben — az 1942. december 22-i közgyűlésen hangzott el, hogy a miniszter a kamarai székhelyekkel azonos területi beosztású gazdasági felügyelőségek létesítését határozta el, melynek célja, hogy „a minisztérium exponensei, mint hivatalos szervek szorosan együttműködve az érdekképviseletek szervével, ennek az egybekapcsolódásnak révén elősegítsék a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtását... ezáltal lehetővé tegyék a többtermelést, illetőleg az irányított gazdálkodás keresztülvitelét."

45 Egyik 1943 nyarán tartott igazgatói választmányi ülésen pedig » TMK igazgatója mondta előterjesztésében, 'hogy „a Földművelésügyi Miniszter Űr már a múlt évben közölte a mezőgazdasági kamarákkal, hogy a földművelésügyi igazgatást racionalizálni kívánja és azoknak az ügyeknek nagy részét, amelyek ma feleslegesen veszik igénybe a földművelésügyi minisztérium idejét, az alsóbb fokú igazgatási szervekre és érdekképviseletekre kívánja átruházni". E tárgyban rendelettervezet is készült, s a munkálatok során többször is meghallgatták a kamarákat. Tájékoztatást 1943. május 27-én kaptak azokról az ügyekről, amelyeket az F. M. az alá rendelt igazgatási szervek, érdekképviseletek hatáskörébe utal. A TMK igazgatója azt is elmondta, hogy a kamarai képviselők egységesen képviselték azt az álláspontot, hogy „időbeli sorrendben az érdekképviseleti reformnak meg kellett volna előznie az igazgatás decentralizálását, mert mindaddig, amíg nincs eldöntve, hogy a mezőgazdasági érdékképviseletek a jövőben milyen szervezettel rendelkeznek, nem állapítható meg az sem, hogy milyen feladatok elvégzésére lesznek képesek". Az igazgató szerint a jelen lévő államtitkár úgy nyilatkozott, hogy „a miniszter is jobban szerette volna a kamarák által javasolt sorrendet, de ettől az érdekképviseleti reform még hoszszabb időt igénylő tető alá jutása miatt kellett eltérnie, ugyanakkor a javasolt ügybeosztást a decentralizációval kapcsolatban csak ideiglenesnek tekinti, — másrészt az érdekképviseleti reform megvalósulása esetén az ügykör kényszerű megváltoztatásának semmi akadálya nem lesz .. ."

/l(i A kerületi kamarák után az Országos Mezőgazdasági Kamara is megtartotta a 20 éves fennállását ünneplő közgyűlését, ahol megjelent és felszólalt Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter is, aki köszöntő beszédében kitért a kamarai reform problémájára. Szólt a kamarák fontosságáról, de arról is, hogy vannak olyan „körülmények", melyek akadályozzák a kamarai szervezet munkájának eredményességét. Ezért az érdekképviseleti reform szükséges. „A mezőgazdaság fejlesztése, a földművelésügyi igazgatás egyszerűsítése és az érdekképviseletek reformja: egymással összefüggő probléma ... Éppen ezért a mezőgazdaságfejlesztési törvénnyel egyidejűleg már dolgoztam a földművelésügyi igazgatás egyszerűsítéséről szóló elgondolásokon is... Ugyanakkor elkezdtem a kamarai reformra vonatkozó munkálatokat is, és ha a háborús viszonyok megengedik, rövidesen már ezek is befejezést nyernek. ... Ennek a reformnak szerintem három alapelven kell nyugodnia. Az egyik a még több munka... másik: a helyes munkamegosztás az állam és az érdekképviseletek között, ... a harmadik alapelv: az együttműködés minél mélyebb kiépítése a különféle gazdatársadalmi szervezetek között."

47 A még több munkát a növekvő háborús nehézségek Is követelték. A miniszter által említett második fejlesztési irány, mint láttuk, Bánffy Dániel minisztersége óta állandóan napirenden szerepelt, de a megoldást illetően inkább tervek voltak, mint lényeges előrelépés a megvalósításban. A harmadik terület feladatai még kevésbé ígértek gyors sikert, hiszen az egyik miniszteri képviselő 1943 nyarán is úgy nyilatkozott, hogy „több 14