Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Székely György: Magyar tanárok és hallgatók az európai egyetemeken az Árpád-korban / 3–13. o.

gister cím'.található--meg. Fügedi -Erik nem látta bizonyítottnak a magister cím és az egyetemi végzettség ilyen szoros összefüggését (1974). Süpek Ottót viszont foglalkoztatta, hogy ki volt Magyarországon az első magister? (1987) Mivel a legritkább eset, hogy magyar tudóshoz kapcsolódó teljes jogi munka maradt fenn, a kutatás két irányban indult el: más jellegű hazai szövegekben felkutatni a jogi töredékeket, illetve jogi szövegtöredékekről kimutatni a hazai megfordulást. Az első irányban főleg Gerics József ért el eredményeket, már a XII. századra igazolva a római jogi ismeretet. Ez azáltal lehetséges, hogy az belekerült az egyházjogi használatba, átvehető volt a rövidített változatot nyújtó Lex romána canonice compta szövegből. Ilyesféle tanulmányokat is akarhatott folytatni a hiányos felkészültségű királyi sógor, Berthold kalocsai érsek, amikor'1209-ben mintegy 28 évesen Vicenzában felső tanulmányokat folytatott, de III. Ince pápa visszaküldte egyházi székére, hogy Kalocsán tanuljon. Ez a kiemelkedő pápa felismerte, hogy a magyar legendairodalomba a római kúria igényeivel szemben álló nézet szüremkedett a király és egyháza jogi viszonyáról, s ezért midőn a kalocsai egyházmegye számára engedélyezte Hartvik Szent István-életrajzát mint lectio-t, abból töröltette, hogy a szent király „utroque iure" intézkedhetett. Ennek a pápai vonalnak megfelelt IV. Ince Potentes kezdetű bullája (1253) vagy angol hamisítványa, amely az atlanti parti ország mellett Magyarországot is- úgy tüntette fel, mint ahol világiak ügyeiben nem római jog, hanem szokásjog szerint ítélkezhetnek (non imperatoriis legibus sed laicorum consuetudinibus), ezért többé a római jogot (leges) ott ne olvassák fel. A XIII. század utolsó harmadában a glosszátorok és kánonisták jogi tanításai terjedőben voltak, így testületfogalmuk magyar oklevelekben is tükröződött, amikor is a nemesség kollégiumát különféle formákban nem ritkán emlegetik. III. András uralma alatt a hazai felső papság Itáliában tanult képviselői a királyi kancelláriában is huzamosabban tevékenykedve egyengethették olyan — nálunk társadalmi talajt még kevéssé találó — intézmények átültetését, amilyenekkel Északkelet-Itáliában találkoztak. Gerics eszmetörténeti kutatása igazolta azt, amire Komjáthy Miklós már régen felfigyelt (1935), hogy III. András okleveleiben már a „canonicalium civiliumque ... cognitores iurium" és „utrorumque iurium legitimé sancciones" tekintélyére hivatkozott. A másik irányban úttörő szerepe Mezey Lászlónak volt, aki a budapesti egyetemi könyvtár kódexeiből kiváltott latin töredékek sorában szép számú XIII. századi jogtudományi töredéket azonosított (1983). Bologna jogtudományára utal két töredék, egy a firenzei Accursius apparátusával ellátott kódexből és két töredék egy Digestából a firenzei Accursius apparátusával, de bolognai munka kánonjogi tárgyból is előkerült két töredéken, Dekretálisok Bernardus de Botone apparátusával, két töredék pedig Bernardus de Bptone dékrétális feldolgozása, míg három jogtudományi töredék Hostiensis (Henricus de Segusio) alkotása, egy párizsi Summa Aurea-jából, kettő pedig a dekretálisokról készített leltárából. Ami az orvostudományi célú peregrinációt illeti, itt Mezey László búvárkodásai vitték előre az ismereteket. Végzettségjelző címet viselő orvost talált a Margit-legendában (1955): Gellért mester, IV. László orvosa (magister Gerardus medicus) is vallott ura csodásnak tartott felgyógyulásáról. A budapesti egyetemi könyvtár kódexeiből kiváltott XIII. századi orvostudományi töredékeket is öszszeállította Mezey (1983); Abucasis: Chirurgia (Cremonai Gellért fordítása), Muhammad Rhazes: Liber divisionum (tálán olaszországi), Tractatus de morbis hépatis, Tractatus artis medicae (talán olaszországi), Liber therapeuticus (párizsi). 12