Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 2. szám - Ujlaky Zoltánné: A mezőgazdasági törvényes érdekképviselet kérdései a Horthy-korszakban: a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara tükrében / 3–17. o.

V. 100 kh-nál nagyobb birtokosok, vagy használók, bérlők. A választás alulról felfelé közvetett módon és többnyire nyíltan történt. Ügyelni kellett minden szinten arra, hogy az érdekcsoportok egyenlő aránya változatlanul fennmaradjon. Ezek az érdekcsoportok választották meg először a 10—20 tagú helyi (községi) mezőgazdasági bizottságokat, majd a községi mezőgazdasági bizottságokból kerültek ki a járási mezőgazdasági bizottság tagjai, s ezek, valamint a megyei városi mezőgazdasági bizottságok választották a megyei mezőgazdasági bizottságokat. Ez utóbbiak és a törvényhatósági jogú városok (a TMK esetében Debrecen) mezőgazdasági bizottságai küldhették el delegátusaikat a kerületi mezőgazdasági kamarákba választott rendes tagként. A választott rendes tagság 2/3-áig póttagokat is választottak. Szavazati joggal csak a rendes tagok rendelkeztek. A választott rendes tagok mellett voltak hivatalból rendes tagjai is a kamaráknak. A TMK esetében hivatalból rendes tagjai voltak a kamarának a hozzá tartozó 6 vármegye (Békés, Bihar, Hajdú, Szabolcs, Szatmár, Jász-Nagykun-Szolnok) alispánjai, a debreceni polgármester, ugyanezen közigazgatási egységek gazdasági felügyelőségének vezetői és a vitézi törzsszékek egy-egy küldötte. Ezen túl meghatározott általános célkitűzésű gazdasági egyesületek, együttes tagküldésre feljogosított egyesületek és szakszövetkezetek delegátusai szintén a hivatalból rendes tagok számát gyarapították. A hivatalból rendes tagsági státus bevezetése révén törvényes lehetőség volt arra, hogy a nagyobb birtokosok, a különböző apparátusban dolgozók pozíciói a kamarában erősödjenek. A kamarai törvény ugyanakkor biztosítékokat tartalmazott azzal kapcsolatban is, hogy a fennálló rendszerrel szembenálló képviselők ne kerülhessenek be a szervezetbe. Aki például exponálta magát a Tanácsköztársaság alatt, vagy azt követően került összeütközésbe a hatóságokkal, már mezőgazdasági bizottsági taggá sem lehetett megválasztani. Az agrárproletáriátus számára jelenthetett gondot az aktív és passzív választójog szempontjából a három évi egyhelyben lakás és az állandó mezőgazdasági munkavégzés követelménye.

5 Mindezek ellenére megállapítható, hogy az 1920-as kamarai törvény beleszólási lehetőséget biztosított a szegényebb paraszti rétegek és a birtokos parasztság számára is. Ne feledjük: ekkor a kisgazda Nagyatádi Szabó István volt a földmüvelésügyi miniszter és a nemzetgyűlésben a Kisgazdapárt relatív többséggel rendelkezett, s az új hatalom legitimitásához döntő fontosságú volt a parasztság megnyerése. Persze a legfőbb irányító pozíciókat a kamarákban is igyekeztek 'megszerezni az agrárius közép- és nagybirtokosok. Az általam vizsgált TMK-ban is ez jól dokumentálható. Megalakulásától kezdve az elnöki tisztet a TMK-ban gróf Almássy Imre. dr. Kállay Miklós, báró Vay László, Losonczy István, gróf Teleki Mihály, gróf Dessewffy Aurél töltötték be, akik többségükben azért távoztak a TMK elnöki székéből, mert jelentős kormánypozícióba emelkedtek. A kamarai ügyek állandó vitelére hivatott igazgatóválasztmányban is a nagyobb birtokkal rendelkező parasztság képviselői, s számszerű kisebbségük ellenére, főleg a közép- és nagybirtokosok voltak a hangadók.

6 A kamara szervezetét egyébként a törvény értelmében a közgyűlés, az igazgatóválasztmány, a kamarai szakosztályok és bizottságok, a kamara elnöksége és a kamarai tisztviselők alkották. Az évente kétszer (tavasszal és ősszel) összeülő rendes közgyűlés Határozott a legkülönbözőbb kérdésekben, választotta meg a tisztségviselőket és tisztviselőket, elfogadta, illetve módosította a törvény alapján kialakított kamarai szabályzatot, valamint a költségvetést és a zárszámadást. Egyes fontos, sürgősnek ítélt kérdések esetében lehetőség volt rendkívüli közgyűlés összehívására is. Két közgyűlés között az igazgatóválasztmány volt az ügyvivő szerv, mely a kamara elnökségéből és a közgyűlés által 5