Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 1. szám - Vörös Károly: Fügedi Erik (1916–1992) / 108–110. o.

egy gépírónővel, két odavezényelt művelt rendőrtiszttel, egy fényképésszel, egy sofőrrel és egy lehasznált dzsippel Bár illúziói nemigen lehettek, Fügedi nagy és egész miniszteri biztosi működése alatt megtartott lendülettel végezte munkáját, át- meg átjárva az országot, segélykiáltások és ellenőrizhetetlen bejelentések, vádaskodások és politikailag védett bűnösök nyomán, veszekedve, vitatkozva, nemegyszer rosszindulattal vagy korlátoltsággal. Változó sikerrel,— de az e körben végül is megmaradt anyagok (köztük nagy arányban levéltárak, illetve jórészt már csupán levéltári töredékek) nem kis hányada az ő mentőmunkájának eredménye. 1949 végén a miniszteri biztosságot megszüntetik, és Fügedit csoportvezetői beosztásban a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjába (MMOK) helyezik át, — 1950 őszén innen kerül át a Levéltárak Országos Központjához (LOK). Feladata osztályvezetőként elsősorban a volt törvényhatósági levéltárak bázisán az új közlevéltári hálózatnak a LOK közvetlen irányítása alatti megszervezése lett, ideértve e levéltárak alapleltárainak elkészíttetését, a vidéken még megmaradt (többnyire családi) levéltári anyag felkutatását, beszállíttatását a területileg illetékes közlevéltárba, s az azokban kidolgozandó rendezési és nyilvántartási módszerek kialakítását és végrehajtásuk irányítását. Mindezt pedig ma már elképzelhetetlen szerény személyi feltételek között (a területi közlevéltárak személyi állománya 1953-ban levéltáranként átlagban 3—5 fő volt, ideértve azonban a hivatalsegédeket is). Fügedi már feljebb is idézett személyi adottságai, nem utolsósorban jó humora, nagy szerepet játszottak a sokféle feladat eredményes irányításában, szervezésében. Mindennek során nagy szerepe volt annak a jó atmoszférának kialakulásában, amely a LOK egész kolllektíváját ezekben az alakulástól a forradalomig terjedő legnehezebb időkben jellemezte. Nem érezzük itt feladatunknak a LOK ekkori szakmai tevékenységének akár csak nagyvonalú felvázolását is; már személyi állományának összetétele is (melyben jelentős szerephez jutottak az említett fiatalabb történészgeneráció tagjai) magyarázza, hogy mindazok számára, akik ezekben az években ott dolgoztunk, a hivatal az őt körülvevő nyomasztó világban egyfajta menedékhelynek tűnt, ahol többé-kevésbé szabadon lehetett beszélni, hiszen majd mindnyájan korábbról, a korábbi történészi szakmai munkából alaposan ismertük egymást, és egymás akár ki sem mondott nézeteit. A LOK jó (később a velünk állandó, nemegyszer baráti kapcsolatban álló vidéki levéltáros gárdára is kiterjedő^ atmoszférája persze nem maradhatott feltűnés nélkül a politika előtt. Ügy tűnik, a levéltárügy elé állított új meg új feladatok indulásakor és kibontakoztatásakor némileg meg kellett félemlíteni a szakembereket. Ennek eszközéül a népszerű és nyelvét nem mindig fékezni 'képes vagy hajlamos Fügedi eltávolítása látszott szolgálni: a dicstelen feladatot 1952 tavaszán egy alkalmi bizottság hajtotta végre mondvacsinált ürügyekkel. Fügedit egyelőre a MMOK-ba helyezték vissza, — onnan egy év múlva azután végleg elbocsátották. Egy konzervgyárban köt ki, — ám ezzel tudományos pályájának új korszaka kezdődik. Á konzervgyári statisztikus munkája ugyanis egy új, immár történettudományi szakterület, a történeti statisztika lehetőségeit és tanulságait tárta fel Fügedi előtt. Középkori várostörténetünk statisztikai forrásai c. tanulmányában matematikai statisztikai módszerekkel vizsgálja e fejlődés főbb mutatóit. A következő években azután pályája már kedvezőbb irányba fordul: a hatvanas években a Történelmi Társulat adminisztrátora. Innen lép át a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárába, ahol annak ekkor induló történeti statisztikai részlegében dolgozik. Itt jelenik meg 1970-ben a XV. századi magyar arisztokrácia mobilitásáról szóló társadalomtörténeti, genealógiai, demográfiai és várostörténeti módszereket komplex módon felhasználó nagy

: munkája. Pályája ekkorra végre egyenesbe jut: egymásután jelennek meg módszertanilag, szemléle109